Főrendiházi irományok, 1906. XIX. kötet • 828-860. sz.
Irományszámok - 1906-830
830. szám. 71 A vétel ilyképen már egymagában véve előnyösnek tekinthető, de azonkivül alapos reményem van, hogy a folytatandó mélyfúrások még jóval nagyobb szénmennyiséget fognak megállapítani. 4. A bérletben volt zsilvölgyi kőszénbányák házi kezelésbe vétele. A megindult szénakczió legfontosabb része ama haszonbéri szerződós megszüntetése, mely szerződés alapján a Salgótarjáni kőszénbánya részvénytársulat a kincstárnak Zsilvölgyben fekvő összes kőszénbányaműveit, az azokhoz tartozó valamennyi telepet, épületet és üzemberendezóst 1916. évi deczember végéig bérben birta. A haszonbéri szerződés közös megegyezéssel 1908. évi január hó 1-én hatályát vesztette s a kincstár bányabirtokát 135 évi bérlet után újból házi kezelésbe vette. A zsilvölgyi szénterületnek bérlet utján való értékesitése pénzügyi tekintetekből helyes lehetett addig, mig az az ország érdeke a nagyobb nemzetgazdászati érdekeket előtérbe nem helyezte, azok az okok azonban, melyek kényszeritőleg hatottak az állatni szénakczió meginditására, szükségessé tették a bérleti szerződós felbontását és az ország legnagyobb szénterületének üzembehelyezését. Hazánkban ugyanis a legnagyobb szónkincs a Zsilvölgyben van s az ottani szénbirtokok között a kincstár területe a legnagyobb. Ez a terület zárt egészet képez, mig a többi birtokosok szénbirtoka főleg az Oláh Zsil mentén szétszórtan terül el. A kincstári szónkincset ma még pontosan megbecsülni nem lehet, miután teljesen feltárva még nincs, de az kétségtelen, hogy csaknem kiaknázhatatlan mennyiségű s 5000 millió métermázsánál bizonyára több. Ily körülmények között, figyelemmel az elmúlt évek szénmizóriáira, s arra, hogy a petrozsényi szén minősége a porosz kőszén minőségét legjobban megközelíti, kötelességet mulasztottam volna, ha a petrozsényi kőszénbányák átvételére nem törekedtem volna. Ismert tény különben, hogy a kincstár kőszénbirtokot bérlő Salgótarjáni kőszénbánya részvény társulat a bérlet tárgyát nem műveltette, az állami kőszénbányászat tehát nem már létező üzemet vett át, hanem eddig csaknem érintetlen helyről fog termelni, mely termelésnek minden métermázsája hivatva lesz a szénhiányon segiteni s a szónárak alakulására mérséklőleg hatni. Jelentékeny összeget igényel a kincstári szóntelepeknek felszerelése, azoknak a kor szellemének megfelelő berendezése. E berendezések annál nagyobb terheket rónak az államra, minél nag} 7 obb évi termelésre szándékozunk berendezkedni. A hazai szónbányászat és a szénpiacz helyzetét ismertető 1907. évi 580. számú jelentésemben már rámutattam a szénakczió val kapcsolatos jelentékeny terhekre és a várható előnyökre. Kiegészítésül megemlitem, hogy Magyarország iparának az utolsó évek folyamán tapasztalt fellendülése oly mértékben vette igénybe az üzemben levő bazai szénbányákat, hogy ezek berendezés és termelő-, illetőleg szállítóképesség tekintetében a beállott szükséglet fedezésére nem bizonyultak elégségeseknek. Ez a körülmény arra int, miszerint késedelem nélkül arról kell gondoskodnom, hogy a megvásárolt szénterületek a termelésre ós szállitásra mielőbb berendeztessenek, — a mi természetesen rendkivüli beruházási hitel kérését teszi szükségessé. Kereken évi 20,000.000 métermázsára teszem a tervbe vett évi termelést,
