Főrendiházi irományok, 1906. XIX. kötet • 828-860. sz.
Irományszámok - 1906-829
58 829. szám. tett hat hónapon belül is a 3. czikk értelmében ideiglenes intézkedéseket tenni, ezeket kiegészíteni, módosítani vagy megszüntetni. A 7. c z i k k h e z. A külföldi rendes tartózkodóhelyének hatóságai ama kérdés eldöntésénél, vájjon helye van-e a gyámság elrendelésének, elsősorban a külföldinek hazai törvényét tartják szem előtt. Ha tehát a gyámság elrendelésére oly ok forog fenn, a melyet a helyi törvény ismer ugyan, de a külíöldiuek hazai joga nem, vagy ha a gyámság elrendelését oly személy kérelmezi, a kit a kérelmezésre csak a helyi törvény jogosít fel, de nem egyszersmind a külföldinek hazai joga is: a gyámságot a helyi hatóság el nem rendelheti. De az eljáró helyi hatóság nem tévesztheti szem elől saját törvényét sem és ezért nem rendelheti el a külföldinek gyámságát oly okból, a melyet, vagy oly személy kérelmére, a kit a helyi törvény meg nem jelöl. A kérelmezésre jogosult személyek alatt a 7. czikk eseteiben a magánszemélyeket és az ily hatáskörrel felruházott nyilvános közegeket egyaránt kell érteni. A mi az utóbbiakat illeti, nem szükséges, hogy azok ugy a hazai, mint a helyi törvény szerint azonosak legyenek, hanem elégséges, hogy mindkét ország törvényei valamely nyilvános közeget jogosítsanak fel a gyámság elrendelésének kérelmezésére. A 8. czikkhez. A gyámság elrendelése, akár a hazai, akár a helyi hatóság mondotta ki azt, a cselekvőképesség korlátozásával jár. Ugyanannak a hatóságnak, a mely a cselekvőképesség korlátozását megállapítja, gondoskodnia kell egyszersmind a cselekvőképesség pótlásáról is. Ez a pótlás a gyámság szervezésével történik, a mit azonban minden ország csak saját törvényei szerint valósithat meg, mert a gyámsági ügyvitel szervezésénél nem anyagi, hanem eljárási szabályok alkalmazásáról van szó. Minthogy pedig a gyámsági ügyvitel szervezésével adva van a cselekvőképesség korlátozásának mértéke is, Önként következik, hogy a gyámság elrendelésének hatása azon ország törvényei szerint igazodik, a melynek hatósága a gyámsági ügyvitelt szervezte. Ha tehát a gyámságot a hazai hatóság rendeli el, ugyanaz szervezi a gyámsági ügyvitelt is és igy ebben az esetben ugy a cselekvőképesség korlátozását, mint pedig annak pótlását a gyámság alá helyezett személy hazai törvénye sza : bályozza, a mint ez az 1. és 2. czikkben ki is van mondva. Ha ellenben a gyámságot a külföldi személy rendes tartózkodó helyének hatósága rendeli el, ebben az esetben, jóllehet cselekvőképességét csak az ő hazai törvényének szem előtt tartása mellett lehet korlátozni, a cselekvőképesség pótlásának szervezése a helyi törvény értelmében történik és igy a gyámság hatása is a helyi törvény szerint igazodik, a mit viszont a 8. czikk 1. bekezdése állapit meg. Habár azonban a gyámsági ügyvitelre általános szabály gyanánt a helyi törvény irányadó, mindazonáltal nem lehet kifogásolni a 8. czikk 2. bekezdésében engedett azt a kivételt, hogy abban az esetben, ha a gyámság alá helyezett teljeskorúnak hazai tőrvénye akképen rendelkezik, hogy jog szerint a reá vonatkozó felügyelet meghatározott személyre bízandó, ezt a rendelkezést, amennyire csak lehet, figyelembe kell venni. Egyébként, hogy ki van hivatva a teljeskorura vonatkozó
