Főrendiházi irományok, 1906. XIX. kötet • 828-860. sz.
Irományszámok - 1906-829
54 829. szám. A mi e nemzetközi egyezmény tartalmát illeti, általánosságban elsősorban azt kell megjegyeznem, hogy azoknak a teljeskoruaknak gyámsága, a kik hazájukban tartózkodnak, nem igen mutat nemzetközi jogi tekintetben nehézségeket és ebből a szempontból főleg csak arra a kérdésre adhat okot, hogy hazai hatóságuknak az ő gyámságukat hazai joguk értelmében elrendelő vagy megszüntető határozata mennyiben hatályos külföldön. Az igazi nemzetközi jogi feladat, a melyet az egyezménynek meg kell oldania, akkor áll elő, ha a gyámság alá helyezendő teljeskorú hazáján kivül egy másik szerződő állam területén tartózkodik. Az egyezménynek e részben követett rendszere a következő: A tartózkodóhely hatóságai csak helyettesilik annak az államnak hatóságait, a melynek kötelékébe a gyámság alá helyezendő teljeskorú állampolgárságánál fogva tartozik. Ebből a szempontból kiindulva a helyi hatóságok: 1. ideiglenesen megteszik mindazokat az intézkedéseket, a melyek a külföldi teljeskorú személyének és vagyonának védelmére sürgősen szükségesek ; 2. értesitik a teljeskorú gyámságának esetéről az ő hazai hatóságait és egyúttal közlik a gyámság elrendelése végeit netalán hozzájuk érkezett kérelmet, valamint a netalán tett ideiglenes intézkedéseiket; 3. minden végleges intézkedést bizonyos ideig elhalasztanák, hogy a hazai hatéságoknak az eljárásra alkalmuk legyen. A jelzett értesítéseknek különböző következménye lehet. Vannak országok, a hol a teljeskoruaknak gyámság alá helyezése végett az eljárás hivatalból meg nem indilható. Ilyen országokban a teljeskorú tartózkodóhelyének országából érkező értesités ritkán vagyis csak akkor fogja a hazai eljárás meginditását maga után vonni, ha valamely érdekelt lép fel. Ellenben oly országokban, a hol hivatalból van eljárásnak helye, ez meg is indul a külföldről érkező értesités következtében. Ha a hazai hatóságok azzal válaszolnak, hogy az eljárás előttük folyamatba tétetett, a tartózkodóhely hatóságai saját feladatukat többnyire befejezettnek tekinthetik. Egyelőre az eredmény bevárására szoritkoznak, mert valószínű, hogy nem nekik kell majd az ügyben határozatot hozmok. Ha a hazai hatóságok előtt megindított eljárás akár igenleges, akár nemleges értelemben, de érdemleges határozattal végződik, a tartózkodóhely hatóságainak az ügy ilyetén elintézésébe bele kell nyugodniok. A hazai hatóságok, még mielőtt véglegesen döntenének, határozhatnak a felől is, vájjon az ideiglenes intézkedések, melyeket a tartózkodóhely hatóságai rendeltek el, fentartassanak, helyetlesitlessenek vagy hatályon kivül helyeztessenek-e. Ha a hazai hatóságok kijelentik, hogy nem kivannak eljárni, vagy ha meghatározott időtartamon belül nem válaszolnak, ezt az egyezmény az első esetben kifejezett, a második esetben hallgatag beleegyezésnek tekinti arra nézve, hogy a hazai hatóságok helyett a tartózkodóhely hatóságai járhassanak el. De a hazai jog uralma a cselekvőképesség fölött ebben az esetben sem szűnik meg. A hazai hatóságok tartózkodhatnak ugyan az eljárástól, a gyámság elrendelésétől, valamint a gyámsági ügyvitel szervezésétől és megengedhetik, hogy e kérdésekben a tartózkodóhely törvényei érvényesüljenek, de a tartózkodóhely hatóságai nem korlátozhatják a cselekvőképességet más okokból, mint azokból, a melyeket a teljeskoru hazai törvénye is ismer és nem tekinthetnek a kérelem előterjesztésére jogosultaknak másokat, mint azokat, a kiket a teljeskoru hazai törvénye is megjelöl. Ebben a két irányban tehát a hazai törvénynek döntő szerepe van a tartózkodóhely törvénye mellett. A rendes tartózkodóhely hatóságai által a teljeskorura elrendelt gyámság megszüntetése szintén a hazai törvény szem előtt tartásával nyert rendezést.
