Főrendiházi irományok, 1906. XIX. kötet • 828-860. sz.
Irományszámok - 1906-828
828. szám. 37 mégis nyomasztó következményekkel járhat. Megtörténhetik például, hogy a belföldi törvényhozás szerint a személyfogság megszűnik, ha az adós csődbe kerül. A személyfogság megszüntetésének ezt az eszközét jog szerint egyaránt alkalmazni kell akár belföldi, akár idegen személyfogságáról van szó. Tényleg azonban nem jutunk mindkét esetben ugyanarra az eredményre. A belföldi ellen ugyanis, a ki rendesen az országban lakik, itt meg lehet nyitni a csődöt. Mig az idegen ellen, a ki külföldön lakik és csak ideiglenesen, talán egyes ügyletek lebonyolítása végett tartózkodott az országban, a hol személyfogságba került, csőd itt nem nyitható, a külföldön nyitott csőd pedig belföldön nem hatályos. Ebből az következnék, hogy a külföldinek, habár hazájában ellene a csődöt megnyitották, személy fogságban kellene maradnia, jóllehet azon ország törvényei szerint, a hol ő személyfogságban van, a csődnyitás megszüntetné ezt a fogságot. Ilyen és hasonló visszásságok kiküszöbölésére szolgál a 24. czikk második mondata. VI. Záró rendelkezések. A 25. czikkhez. A 25. czikk, a mely a ratifikáczióra vonatkozó szokásos rendelkezéseket tartalmazza, az 1902. évi nemzetközi magánjogi egyezmények megfelelő czikkeitől abban tér el, hogy mig az utóbbiak szerint a megerősitő okiratok letételére csak akkor kerül a sor, ha ezt a szerződő felek többsége megteheti, addig a -5. czikk, czélszerüségi szempontoktól vezéreltetve, megelégszik azzal, hogy a szerződő felek közül hatan legyenek abban a helyzetben, hogy az egyezményt ratifikálhassák. A 26. czikkhez. A 26. czikk az uj egsezmény területi hatályosságának terjedelmét állapítja meg. Az 1896. évi egyezmény hallgat erről a kérdésről. Csak néhány évvel hatályba lépte után támadtak kétségek abban az irányban, vájjon kötelező-e az 1896. évi egyezmény a konzuli bíróságok előtt a szerződő államok polgárai közt lolyamatban levő perekben, és vájjon alkalmazni kell-e azt a szerződő államoknak Európán kivül fekvő területein, birtokain vagy gyarmataiban. Ezek a kérdések úgyszólván egyértelműen tagadó megoldásban részesültek és az 1904. évi ?8Qíf etkÖZÍ ma ^ án J°^ konferenczián is az volt az uralkodó nézet, hogy az i»yb. évi egyezmény területi hatályossága a szerződő államoknak európai terülecire szorítkozik. Az eddigi tapasztalatok ugyanis csak az európai területekre kólának és csak ezekre nézve van megállapítva, hogy az egyezmény rendelkezései akadály nélkül érvényesülhetnek. kn ^v k ií- kell " e zárnunk ' llo gy az U J egyezmény jövőben Európán kivül és a Konzuli bíráskodás kerületeiben is alkalmazható legyen? Semmiesetre sem. zuKség van tehát oly rendelkezésre, mely megkönnyitse ezt a kiterjesztést nan a mertékben, a melyben azt a jövőre az érdekelt államok lehetségesnek nélk"l ^ rü " e 1 k f °gJ ák találni. Az egyes szerződő államok bővebb vizsgálódás e ™f g ehetnek abban a helyzetben, hogy megállapíthassák, vájjon az syezmeny európai területükön kivül akadálytalanul életbe léptethető-e és ha Reihf^p Masíe lől minden egyes államnak alkalmat kell adni arra, hogy mérlee tbse, vájjon egyik vagy másik szerződő állam részérpl az egyezmény területi
