Főrendiházi irományok, 1906. XIX. kötet • 828-860. sz.
Irományszámok - 1906-828
828. szám. 33 alkalmazni kell-e az emiitett előlegre. A kétség igazolt volt, mert az előleg, a melyről most szó van, egészen más természetű, mint a jelen fejezet czimfeliratában jelzett cautio judicatum solvi és egészen más érdekeket biztosit. A birói gyakorlat abban állapodott meg, hogy az egyezményt mégis alkalmazni kell. Ez a megoldás megfelel az egyezmény szellemének, a mely azt kivánja, hogy a külföldi felperes vagy beavatkozó ne legyen kedvezőtlenebb helyzetben, mint a belföldi. Kívánatosnak mutatkozott a jelzett megoldást, a mely eddig csak birói gyakorlaton nyugodott, a szerződési kikötés biztos alapjára állítani. Másrészt azokat a garancziákat, a melyek az alperest, a pervesztes felperes vagy beavatkozó ellen a költségek tekintetében megilletik (18. és 19. czikkek), ki kellett terjeszteni az államkincstár javára is, mert jogos, hogy se az államkincstár, se az alperes ne szenvedjen rövidséget a miatt, mivel a külföldi felperes vagy beavatkozó a cautio judicatum solvi és a magasabb összegű állami biztositék elengedésének kedvezményében részesült. Az 1896. évi egyezmény 11. czikke szerint a szerződő államok kötelékébe tartozó felpereseket vagy beavatkozókat mentesség a perbeli biztositék alól csak akkor illeti meg, ha a szerződő államok valamelyikében laknak, mert a pervesztes külföldi felperesek vagy a beavatkozók ellen csak igy érvényesülhetnek azok a garancziák, a melyeket a következő czikkek felállítanak. Olaszország nem akarván elveszíteni korábban kötött szerződéseibe» nyert azt a kedvezményt, hogy egyes államokkal szemben a mentesség a perbeli biztositék alól független legyen a lakóhelytől, kívánságára 1897. évi május hó 22-én a 11. czikkhez az említett külön egyezmények fentartása végett pótjegyzőkönyv vétetett fel, a mely az 1896. évi egyezménynek kiegészítő része. Ezt a pótjegyzőkönyvet helyettesíti az uj egyezme'ny 17. czikkének 3. bekezdése, a mely az 1. bekezdésnek megfelelően a perbeli biztositék mellett a bírósági költségek előlegezését is megemlíti. A 18. czikkhez. Ha a felperes vagy beavatkozó fel van mentve a cautio judicatum solvi és ezzel hasonló tekintet alá eső egyéb biztosítékok alól, viszont szükség van arra, h°gy a pernyertes alperes könnyű szerrel hajthassa végre a hozott ítéletet, a mely az ő javára marasztalja el az ellenfelet az eljárási költségek és kiadások megfizetésében. A biztosítékot ugyanis nem azért követelik az egyes államok törvényhozásai a külfölditől, mintha őt kedvezőtlenebb elbánásban akarnák részesíteni, hanem azért, mert ténybeli különbség van közte és a belföldi közt. Ez a különbség abban áll, hogy a belföldi többnyire az ország területén tartózkodik, a hol nehézség nélkül lehet ellene végrehajtást intézni és a hol leggyakrabban van is annyi vagyona, a mennyi a perköltségek fedezésére elégséges, míg külföldi ellen a törvényes lépéseket a legtöbb esetben külföldön kell megtenni, a hol a belföldi itélet végrehajtása nemcsak a távolság miatt nehezebb, hanem abba a jogi akadályba is ütközhetik, hogy az illető külföldi állam nem hajtja végre azon másik állam bíróságának Ítéletét, a hol a per folyamatban volt. Hogy tehát a mentesség a perbeli biztositék alól elfogadható legyen, gondoskodni kell arról, hogy az alperes javára netalán hozott itélet, a mely az ellenfelet az eljárási költségek és kiadások megfizetésében elmarasztalja, könnyen végrehajtható legyen a többi szerződő államokban. Ebben az értelemben intézkedik az 1896. évi egyezmény 12. czikke, melyet az uj egyezmény 18. czikkének 1. bekezdése két módosítással vesz át, jelesül azzal, hogy a végrehajtási kérelmet a megkereső állam diplomácziai utón továbbítja és hogy ingyenesen kell a végrehajtást a megkereFŐrendi iromány. XiX. 19ÜG—1911. 5
