Főrendiházi irományok, 1906. XIX. kötet • 828-860. sz.
Irományszámok - 1906-828
828. szám. 31 megkeresésére, még ha az belföldi hatóság volna is. Ali. czikk 1. bekezdésének második mondatából következik, hogy a megkeresett állam, jóllehet törvényei az ügyfelek személyes megjelenésének kikényszerítésére módot nyújtanának, nem köteles ezeket a kényszereszközöket alkalmazni, ha külföldi megkeresésekről van szó. Áll ez különösen akkor, ha ily kényszereszközöket az ügyfelek ellen a megkereső állam törvényhozása nem ismer. A 11. czikk 2. bekezdése azt az uj, de gyakorlati kikötést tartalmazza, hogy a megkereső hatóságot, ha kivánja, értesíteni kell a kért cselekmény teljesítésének időpontjáról és helyéről, hogy az érdekelt félnek módjában álljon annál m egj elenni. A megkeresés megtagadásának a 11. czikkben felsorolt esetei ugyanazok, mint a melyeket az 189 J. évi egyezmény 7. czikke állapított meg. A 12., 13. és 14. czikkhez. Ezek a czikkek megegyeznek az 1896. évi egyermény 8., 9. és 10. czikkeivei. Csak a 14. czikk 2. bekezdése mutat csekély szerkezeti módosítást. A 15. czikkhez. A megkeresések teljesitésének egy oly módjáról van itt szó, melyet egyes államok gyakorlata igen előnyösnek mutat, t. i. arról, hogy külföldön közvetlenül a diplomácziai vagy a konzuli tisztviselő teljesítse a hazai hatóságoktól érkező megkereséseket. Ez az eljárás sok idő és költség megtakarításával jár. Alkalmazását azonban a 15. czikk csak arra az esetre szorítja* ha a diplomácziai vagy a konzuli tisztviselőknek jelzett eljárását az érdekelt állnmok közt létrejött egyezmények megengedik, vagy az az állam, amelynek területén a megkeresést teljesíteni kell, nem ellenzi. Hasonló rendelkezések vannak a kézbesítésekre vonatkozólag a 6. czikkben, a me lynek utolsó mondata azonban még azt is kiköti, hogy az az állam, a melyek területén a kézbesítést teljesíteni kell, nem ellenezheti a kézbesítésnek közvetlenül diplomácziai vagy konzuli tisztviselő által való teljesítését, ha az ügyiratot kényszer nélkül a megkereső állam polgára részére kell kézbesíteni. AnaJog kikötést a 15. czikk azért nem foglal magában, mert, ellentétben az egyS A? rÜ , kézbesit ésekkel, itt olyan megkeresésekről van szó, a melyeknek teljesítését előreláthatólag igen sok állam nem lesz hajlandó saját területén a külföldi ip omácziai és konzuli tisztviselőknek átengedni, különösen ha meggondoljuk, cse g 7 a tanukihallgátasok, a szemlék, az eskükivételek és hasonló hivatalos a sz "^yek esetleg az érdekeltek jelenlétében történnek és igy, ha nem is azok viselő y^ k (tanuk stb.), a kikkel szemben a diplomácziai vagy konzuli tiszthpiu -r\ vata l° s cselekményt foganatosítja, de a jelenlevő érdekeltek, a sziniy allai *ának polgárai lehetnek, szabál 0 SZe t rzôd ^, allamokna k tehát föltétlen elletizési joguk van a 15. czikkben különhöfi ^Járással szemben. Valószínű, hogy e részben az egyes államok iák m Z m ^ gatartas t fognak tanúsítani. Némely államok egyáltalában nem fogioeok ! g6ng f *' n °gy területükön a diplomácziai és konzuli tisztviselők ilyen ben f ^í a ^ r0l ^ nak * Mások 8 jelzett eljárást csak saját állampolgáraikkal szemmácz' 0 ** £ lz arn í> ismét mások talán majd akképen korlátozzák, hogy a diplola konzuli tisztviselő csupán saját államának polgáraival szemben jár-
