Főrendiházi irományok, 1906. XVIII. kötet • 770-827. sz.

Irományszámok - 1906-772

106 772. szám. birodalmi kormánynyal egy ily külön egyezmény kötése iránt. A Berlinben lefolytatott szóbeli tárgyalások eredménye az az egyezmény, mely ennek Berlinben, f. évi november hó 17-ik napján történt aláirásával Magyarország és a Németbirodalom között köttetett, s a melynek az ország törvényei közé iktatását czélozza jelen törvényjavaslatom. Mielőtt ezen, magyar és német kettős eredeti szöveggel megkötött egyezmény egyes rendelkezéseinek indokait közelebbről fejtegetném, különösen kiemelni kivánom, hogy az Ő Felsége uralkodása alatt álló többi országokkal a kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyok szabályozása iránt 1907. évi október hó 8-án, Budapesten kötött és az 190S. évi XII. törvényczikkbe iktatott szerződés létrejötte óta ez az eg}

r

ezmény az első oly gazdasági tárgyú kétoldalú nemzetközi megállapodás, mely a hivatkozott szerződés II. czikkéből kifolyólag Magyarország részéről külállammal önállóan köttetetett meg. Ez a magj^ar szent korona országainak teljes államiságát kellően kifejezésre juttató körülmény az egyezmény szövegében nemcsak alakilag, de az anyagi jogi rendelkezések tekintetében is megfelelő kifejezést nyer. Az által pedig, hogy az uj egyezménybe átvétettek a Németbirodalommal az 1891. évben kötött s eddig- fennállott egyezménynek a jövőre is fentartandóknak bizonyult rendelkezései, lehetővé vált, hogy az idézett, annak idején Ausztriával közösen kötött egyezmény az uj egyezmény életbeléptével egész terjedelmében hatályon kivül helyeztessék és az ipari tulajdonjogok oltalmát legelsőbben a Németbirodalomhoz való viszonyunkban a magyar szent korona országai részéről önállóan megkötött egyezmény szabi ily ózza. Az egyezmény határozmányait a következőkben van szerencsém ismertetni : Az 1. czikk azokat a jogszabályokat jelöli meg, a melyek Magyarországnak az Unióhoz való csatlakozása után a magyar szent korona országainak a Németbirodalommal való forgalmában az ipari tulajdonjogok oltalma tekintetében alkalmazandók lesznek. Megfelelőleg a nemzetközi Unió-egyezményekben kifejezésre jutó annak az elvnek, hogy az Unióhoz tartozó államok egymás között külön egyezményeket is köthetnek ugyan, de az ily egyezmények rendelkezései az Unióegyezmények határozmányaival nem ellenkezhetnek: a Németbirodalomma 7 kötött jelen egyezményünk értelmében a két szerződő állam kölcsönös forgalmában az 1883. évi mároziiis hó 20-án Parisban kötött nemzetközi Unió egyezménynek és az ezt kiegészítő vagy módositó póteg}

7

ezményeknek határozmányai és ezek mellett a folyó évi november hó 17-én létrejött külön /.meny rendelkezései nyernek alkalmazást. Ebből az alaprendelkezésből folyik, hogy ebbe az egyezménybe nem vétettek át a Németbirodalommal e részben eddig fennállott 1881. évi deczember hó C) iki egyezménynek sem ama rendelkezései, a melyek az Unió-egyezményekben is foglaltakkal teljesen azonosak, sem azok, a melyek ez utóbbiakkal ellentétben állanak (igy az 1891. évi egyezmény 1, 2, 3. 4 és 6. czikkei) és hogy az uj egyezmény csak oly különleges határozmányokat tartalmaz, a melyek az általános Unió-határozmányokon túlmenőleg — de természetesen azok sérelme nélkül — szabályozzák az ipari tulajdonjogok tekintetében a két állam kölcsönös forgalmi viszo^ait. A 2. czikk az Unió-főegyezmény 5. czikkének csupán a találmányi szabadalmakra vonatkozó ama rendelkezését, mely szerint a szerződő államok valamelyikében előállitott árúknak annak az országnak területére való bevi-