Főrendiházi irományok, 1906. XVII. kötet • 722-769. sz.

Irományszámok - 1906-753

753. szám. 235 III. A Dráva. A Dráva folyónak Zákánytól—Barcsig terjedő 64*5 km. hosszú szakaszán jelenleg még csak kisebb vizi járművekkel lehet hajózni, de a szabályozás végrehajtása után a hajók Zákányig fognának közlekedhetni és a m. kir. államvasutak fiumei vonalához csatlakozhatni ; de partvédelem szempontjából is nagy feladatot van hivatva teljesíteni itt a szabályozás, mert különösen a Felső-Zákánytól Vizvárig terjedő részen, csaknem az egész vonalon omlik a part és a lakosok csekély földjét a Dráva rombolásaival elsodorja. A Barcstól Drávatorokig terjedő* 132'0 km. hosszú szakaszon jelenleg élénk a gőzhajóforgaíom, de a nyári kis vizek idejében fellépő gázlók folytán a hajózás csak nehézségekkel, legkisebb bemerülésű és megfelelőleg könnyített hajókkal tartható fenn, a mi pedig a szállítási költséget növeszti olyannyira, hogy ez a dunai tarifával szemben mintegy 50°/o-os pótlékban jut érvényre. E szerint tehát ezen szakaszon a hajózás biztosítottnak még nem tekinthető, kivéve az észé c —drávatoroki 22 km. hosszú részt, hol a szabályozás folytán a hajók legkisebb vízállásnál is teljes rakománynyal közlekedhetnek. A parti birtokosok ezen szakaszon is nigy károsodásnak vannak kitéve, mert a mederelfajulások a partomlásokkal együtt járnak és sok hasznos föld tűnik el évenkint a Dráva medrében. Ezen legalsó szak..szón a szabályozásnak főfeladatát a hajóút biztosítása képezi ugyan, de a parti birtokok védelmét sem lehet tekinteten kivül hagyni. A szabályozás mind a két szakaszon a medernek összeszoritásával és állandó partok közé fogásával hajtható végre, a szerint a rendszer szerint, a mely eddig is kellő eredménynyel alkalm ztatott és a melynek czélja az, hogy a szűkebb mederbe concentrait viz nagyobb ereje a hajózás részére szükséges mélységet minden vízállásnál előállítsa; e mellett a szabályozási vonalba eső homorú partok, megfelelő védmüvek alkalmazásával védetnek az alámosás ellen ugy, hogy a partvédművek az uj medernek egyik partját képezzék; hogy a költséges párhuzamművek száma apaszlassék, a domború oldalon rendszerint keresztgátak alkalmaztatnak, melyeknek koronája a parttól a zátonymagasságig eséssel és T alakú véggel bir, mely véget csakis vékony rő/sepokróczok képezik, hogy a kedvező fekvésű és a szabályozott meder előállításánál felhas nálható zátonyok elmosatás ellen biztosítva legyenek, de erőszakos nagyobb változtatásokat elő ne idézzenek. Párhuzamművek csak ott alkalmaztatnak, a hol a mederviszonyok és a helyes vonalzás azt szükségessé teszik. A párhuzammüvek magassága a középviz magasságában van megáll pitva, mert'így a hajózáshoz szükséges kis- és középvizek zárt mederben találnak lefolyást, mig a nagyvizek a partok közti egész mederben terülnek szét. A művek magassága tehát a zákány—vízvári szakaszon 050 m. (zákányi vizmércze), a vizvár—barcsi és a barcs—dolnimiholjáczi szakaszon 1*30 m. (barcsi vizmércze), a dolnimiholjácz—eszéki szakaszon 1 -80 m. (dolnimiholjáczi vizmércze) és az eszek—drávatoroki szakaszon 220 m. (eszéki vizmércze) szerint állapíttatott meg. A szemközti művek közti szélesség a természetben található legkedvezőbb keresztszelvények méretei szerint a zákány—barcsi szakaszon 160 m., a barcs— dolnimiholjáczi szakaszon 170 m., a dolnimiholjácz—eszéki szakaszon 180 m.. az eszek—drávatorokin pedig 200 m. A szabályozási művek ép úgy mint eddig, vegyes anyagból és pedig az alsó szakaszon rozséból és kőből létesíttetnek, a mely müvek később kővel lesznek 30*