Főrendiházi irományok, 1906. XVII. kötet • 722-769. sz.

Irományszámok - 1906-753

753. szám. 223 zandó szabályozási mód a folyó természetének megfelelőleg nem volt megállapítva és csakis hosszas és beható tanulmányok alapján nyerhetett oly tervezet kidolgozást, mely a lehető legcsekélyebb költségek mellett teljes és végleges s abályozást biztosit, másrészről az e folyónál igénybevehető ös-zegeket más folyóknál kellett sürgősebb munkák végrehajtására felhasználni. A Bega alsó szakaszának hajózhatóvá tétele Titel és Nagybecskerek között a törvénynek megfelelően végre lett hajtva, illetőleg az 1907. év végén fog befejeztetni. A Duna völgyében fekvő folyókon aránylag általában sokkal kevesebb munkálat terveztetet és hajtatott végre, mint a mennyire szükség volna ; az 1 95 : XLV1II. t.-czikkel az e czélra rendelkezésre bocsátott összeg az egységes szabályozás keretén belül inkább csak a munkálatoknak megkezdésére, illetőleg erőteljesebb folytatására, mint bevégzésére volt szánva. A Közép-Dunán az 56 millióban előirányzott munkálatokra csakis 40 millió engedélyeztetett, de ebben is benfoglaltatott a meglevő munkálatoknak a fentartása és kiegészítése is, mely csupán a Felső-Dunánál évenkint 400—500.000 K-t tett ki, a mi a fentebbi 40 millióból leütendő. Ezenkivül — mint fentebb már kiemeltem — jelentékenyen nagyobb Összeg fordíttatott a dunai téli kikötők építésére, mely czélra csak 1,200.000 K irányoz« tátott elő. Azonban egyrészt a hajózás fokozatosan növekedő igényei, másrészt Pozsony és Komárom városok árvédelmi helyzete szükségessé tette, hogy e czímen jelentékenyen több és nagyobb munkálatok hajtassanak végre. Nevezetesen mihelyt fel lettek derítve ama veszélyek, melyek a fentebb érintett két városra az árvizek által való elöntésből származhattak volna, lehetetlen volt elzárkózni az elől, hogy első sorban ezek orvoslandók, annál inkább, mert ezzel kapcsolatosan nemcsak a téli kikötők kérdése talált okszerűbb megoldást, de egyúttal Pozsony és Komárom városok fejlődésének is hatalmas lökés volt adható. A Tiszán az 1895-iki, a Dunán az 1897. és 18l)9-iki rendkívüli magas árvizek és az ebből származó töltésszakadások szükségessé tették, hogy egyes rendkívül sújtott vagy veszélyeztetett társulatok megfelelő segélyben részesüljenek. Ugyancsak nem lehetett kitérni a Recsina szabályozása elől, mert ezen rohamos esésű és nagy hordalékú hegyi patak Fiume városát nem csak állandóan veszélyeztette, de 1898. év őszén a városnak és kikötőnek jelentékeny részéelárasztotta, óriási károkat okozva. Végül még annak az előnyére kívánok röviden reámutatni, hogy a törvényhozás bölcs elhatározásával, az egész vízi beruházási adományt, mint átalányösszeget bocsátotta rendelkezésre, melyen belül a felmerülő szükséghez és a törvényhozásnak az évi költségvetésben teendő előterjesztésekhez képest nemcsak & munkálatok sorrendjében lehetett, változtatásokat tenni, de az összegeknek az egyes folyók között való felhasználásában sem volt megkötöttség. E nélkül ugyanis nem lett volna lehetséges a Tiszán, a Szamoson, a Bodrogon és a Körösökön a szükséges munkálatokat oly terjedelemben és oly gyorsabb tempóban végezni, a mint azt az ottan koczkán forgott nagy érdekek Megkívánták. De ez által egyúttal lehetővé vált, hogy a folyó eleven, iszapoltató vagy Mélyítő erejét a munkálatok végrehajtásánál czélszerüen kihasználhassuk, továbbá, hogy a munkálatokat nemcsak ugyanazon a folyón, hanem az összes folyókra üézve olyképen lehessen évről-évre beosztani, a mint azt a szükség és a takaros végrehajtás megkövetelte. Mindenféle más munkálatoknál és építkezéseknél inkább lehet helye a meg-