Főrendiházi irományok, 1906. XVII. kötet • 722-769. sz.

Irományszámok - 1906-751

751. szám. 185 ben levő törvény és ezen törvényjavaslat között az eltérés az, hogy e törvényjavaslat e) és f) pontjában az esetleg bevont óvadékok és kiszabandó bírságok is felvétettek, a mely rendelkezés a 2. §. b) pontjának, valamint a 45. és 46. §§-nak természetes következménye. A kivándorlás ellenőrzése gyakran rendkivüli intézkedéseket, ezek viszont oly rendkivüli költséget igényelnek, melyek természetüknél fogva is csak a kivándorlási alapból fedezhetők. A törvényjavaslat ez irányban is kivan gondoskodni. A 30. §-hoz. A 30. •§. második bekezdésében foglalt uj rendelkezés az elszámolás általános szabályaira való tekintettel külön indokolásra nem szorul. A 31. §-hoz. E § az 1903 : IV. t.-cz. 37. §-ának rendelkezését változatlanul tartja fenn. A 32—34. §-okhoz. Az 1903 : IV. t.-cz. alkotásánál az lebegett a törvényhozás szeme előtt, hogy a kivándorlási tanácsban oly szervet létesítsen, mely hivatva lenne a kivándorlási ügyek intézésénél közreműködni s a belügyministert tanácscsal és szakvéleménynyel ellátni. A törvény azonban a közreműködés egyik feltételének : a hatáskörnek közelebbi megállapításáról nem gondoskodott. A tanács tagjait a belügyminister korlátlan joggal nevezte ki. A törvényjavaslat a tanács eredményes működését az által kivánja biztosítani, hogy annak tágabb hatáskört enged; nagyobb jelentőségű kérdésekben meghallgatását kötelezővé teszi, s hogy az országgyűlés tagjaiból és hivatásos szakférfiakból szervezi. A 35. és 36. §-okhoz. A törvényjavaslat uj hivatali állások szervezését nem czélozza. A kivándorlási biztos és a segédszemélyzet alkalmazását az 1903 : IV. t.-cz. is megengedte. Ezen állások jövőben is fentartandók azért, mert a kivándorlás lebonyolításának ellenőrzése külön szakképzett szervet kivan, a kinek kizárólagos hivatása az ellenőrzés gyakorlása. A 37. §-hoz. A kivándorlásra csábítást a javaslat szerint az követi el, a ki a kivándorlás e

lőniozditása czéljából valótlanságot terjeszt, vagy bármely más módon kivándorlásra csábit. Gyakorlati tapasztalataink azt mutatják, hogy a csábítás rendszerint nem közvetlen felhívás alakjában jelentkezik, mert a törvényben meghatározott büntetéstől való félelem óvatossá teszi a csábitót, de meg a közvetlen felhívásnak a kellően elő nem készített talajon ritkán is van eredménye. A csábitásnak burForendi iromány. XVII. 1906—1911. 24