Főrendiházi irományok, 1906. XVII. kötet • 722-769. sz.
Irományszámok - 1906-751
751. szám. 181 Ezen óvadék azért nem volt mellőzhető, mert a javaslat szerint a helyettes az általa vagy alkalmazottjai által elkövetett szabálytalanságokért és visszaélésekért birsággal sújtható és az alkalmazott cselekményeiért anyagi felelősséggel s tartozik. A 9. § hoz. • Az 1903 : IV. t.-cz. 10. §-ában foglalt rendelkezéseket tartalmazza. A 10. §-hoz. i E § a szállítói díjszabályzat érvényességéhez nem kivan kormányhatósági jóváhagyást, hanem csak azt, hogy az előzetesen a belügyministernek bemutatandó. A mi geográfiai helyzetünknél fogva kivándorlóink előszeretettel keresik fel az idegen kikötőket s az olyan vállalatokat, melyek eddig vonakodlak magukat törvényeinknek alávetni. Ennek természetes következménye, hogy az idegen szálHtok és az engedélyezett vállalat közt egészségtelen nagy üzleti verseny fejlődik ki. Minthogy pedig a viteldíj szabályozása csak az engedélyezett vállalattal szemben volna érvényesíthető, ez — szabad üzleti tevékenységének korlátozása esetében — a vele versenyző nem engedélyezett vállalatokkal szemben hátrányos helyzetbe kerülne. De az ily megszorításoknak nincs is gyakorlati jelentősége azért, mert — mint a tapasztalat igazolja — a minister kénytelen a viteldíjak legalacsonyabbra leszállítását is engedélyezni, ha idegen vállalatok az engedélyezett ellen tarifaharczot folytatnak. A 10. § ban foglalt rendelkezést azért hozom javaslatba, mert ez módot és alkalmat nyújt mindazon vállalatoknak is az engedély megszerzésére, melyeket közlekedési viszonyainknál fogva a kivándorlók mostanáig is nagy mérvben igénybe vetlek és a melyek igénybevételétől kivándorlóinkat a legszigorúbb rendőri intézkedésekkel sem volnánk képesek teljesen visszatartani. Nyitva akarom annak útját tartani, hogy a kivándorlóinkat szállító vállalatok és összes alkalmazottaik alávessék magukat hazai törvényeinknek. Ez esetben elhárítható volna azon veszély is, hogy a kivándorlóinkat szállító vállalatok egymással szemben tarifaharczot indítsanak. A tapasztalat szerint a tarifaháború a kivándorlás fokozásának egyik legveszedelmesebb okozója volt a múltban és lenne a jövőben is. A II. és 12. §-okhoz. A szerzett tapasztalatok arra utalnak, hogy az 1903 : IV. t.-czikknek azon részét (15—20. §$.)» mely az engedélyezett vállala'ok jogait és üzletük vitelét szabályozza, lényegesen meg kell változtatni. A vállalatok azon jogát, hogy korlátlan számban alkalmazhassanak meghatalmazottakat, s hogy ezek hirdetésekkel és tájékoztatásokkal eláraszthassák az állam egész területét: méltó aggodalom, sőt nyilt veszély nélkül tovább fenlartani nem lehetett. De a tapasztalat arra is rámutatott, hogy meghatalmazottaknak, irodáknak, kirendeltségeknek az ország belsejében szervezése és felállítása nemcsak visszaélések esetén válhatik veszélyessé, hanem ezen szerveknek már puszta létezése,
