Főrendiházi irományok, 1906. XVI. kötet • 686-721. sz.

Irományszámok - 1906-688

688. szám. 151 hek előmozdítása az orvosnak hivatalával járó, elsőrendű kötelessége ily esetekben a törvényjavaslat, más díjak íélszámitását nem engedi meg. A 7 éven alóli gyermekek gyógyitási díjait olcsóbban szabja meg a javaslat, mert a törvény a gyermekek betegsége esetén kötelezővé teszi orvos hívását, s különösen a szegényebb néposztályra való tekintettel méltányos, hogy ezen törvényben megállapított kötelezettség teljesítése az illetőktől kevesebb anyagi áldozatot követeljen. (1876 : XIV. t.-cz. 20. §.) '23. § E törvényjavaslat a községi orvosi közszolgálat fontosabb kérdéseinek pragmatikus rendezését is czélul tűzvén ki, az orvosi magángyakorlat folytatásának sarkalatos elveit és korlátait is röviden megállapítja. E tekintetben a törvényjavaslat elmegy a méltányosság megengedett határáig, s nemcsak széles körre terjeszti ki a magáng}^akorlatra való jogosultságot, hanem a hivatali területen belül az uradalmi, ipartelepi, vasúti és betegsegélyzőpónztári orvosi állás viselését is megengedi, s más fizetéses állások elfogadását sem zárja ki, hanem az utóbbiakat a község, illetőleg a törvényhatósági bizottság engedélyétől teszi függővé, a melynek feladata lesz esetenkint mérlegelni, vájjon az illető állás viselése nem jár-e a hivatali kötelességek sérelmével? 24. §. A községi (kör-)orvos szabadságidejének törvényben való biztosítását az a szempont indokolja, hogy az orvos hivatásának kellően csak ugy felelhet meg, ha az orvosi tudomány haladásával lépést tart, ha annak ujabb meg ujabb vívmányaival önképzés utján megismerkedik. Ezek többnyire olyan természetűek, hogy nem elég róluk a szakirodalom révén tudomást szerezni, hanem okvetlenül szükséges, hogy az orvos azok gyakorlati alkalmazását közvetlen szemlélet utján sajátítsa el. E végből a két egyetem orvostanári kara évről évre a nyári hóna]»okban szünidei tanfolyamok tartásáról gondoskodik. A szabadságidő tehát a szintén szükséges üdülés ós a betegség eseteitől eltekintve, arra való, hogy a községi (kör-)orvosnak a továbbképzésre alkalom nyujtassék. A községi (kör-)orvosok szabaságolásának kérdését eddig az tette nehezen megoldhatóvá, hogy az orvos távozása következtében a község (kör) esetleg orvosi szolgálat nélkül maradt, s ezért az orvos csak akkor kaphatott szabadságot, ha helyettesről saját költségére maga gondoskodott. Ezen a bajon segit a 24. §. azzal az intézkedéssel, a mely módot nyújt az alispánnak arra, hogy a helyettesítésről első sorban közszolgálatban álló más orvosok igénybevételével, költség nélkül gondoskodjék. A helyettesítés igy csak abban az esetben okoz költséget, ha azzal magánorvos bízatott meg, s ez a helyettesítésre díjazás nélkül nem vállalkozik. Ily esetekben móltányos, hogy a helyettesítésből eredő költséget az orvosi alap viselje ós azzal a szabadságra távozó orvos csak akkor terheltessék meg, ha az orvosi alap kellő fedezetet nem nyújt. Betegség esetén azonban ennek a, költségnek a beteg Orvossal való megtérittetóse ellenkeznék a humanizmus követelményeivel, azért erre az esetre az a megoldás mutatkozott egyedül lehetségesnek, hogy