Főrendiházi irományok, 1906. XVI. kötet • 686-721. sz.
Irományszámok - 1906-686
686. szám 9 pokat teremtene a szomszédos községeknek idővel a székesfővároshoz való csatolásához és a nagy tömegben megürülő budapesti munkáslakások fölszabadulásával beálló nagyobb kinálat következtében a túlcsigázott fővárosi lakbéreket is mérsékelné, a mivel a kormánynak ezzel az akczióval kapcsolatos másik czélja, t. i. a lakásviszonyok általános javitása is teljesedésbe menne. Bár a kormány tisztában volt azzal, hogy a jelzett irányban való kezdeményezés az államhatalomra halaszthatlan kötelességet hárit, mégis megfontolást igényel, hogy a terv mily alakban valósittassék meg? Kétségtelen, hogy ily munkásotthonok megteremtése a várt eredménynyel csak úgy járhat, ha a kitelepités nagy arányban, beépitésre alkalmas, összefüggő nagyobb területek gyors és olcsó vásárlásával, valamint egységes és tömeges építkezéssel kapcsolatban történik s ha mindehhez tetemes tőke áll rendelkezésre. Bár a gazdasági szabadság korában a kormány is örömmel üdvözölne oly kiviteli módozatot, a mely az érdekeltek tömői ülésével az önsegély elve alapján épülne íöl, mégis munkásosztályunk teljes tőkeszegénysége és általában a jelenlegi életviszonyai kizárják a reményt, hogy a munkáslakások ügyét önerejéből sikerrel megoldhatná. Viszont a tőke gyümölcsöző elhelyezésére utalt magánvállalkozástól sem várható, hogy valóban minimális ellenérték kilátásával ily nagy arányú s áldozatokkal egybekötött szocziális akczióba bocsátkozzék akkor, a mikor a gondozására bizott tőke másutt kedvezőbb gyümölcsöztetésre talál. De nem kívánhatjuk a székesfővárostól sem, hogy amúgy is számos oldalról igénybe vett anyagi erejét ily vállalkozásban kösse le, mert hiszen az általános és szélesebb néprétegeket érintő ezeknek az érdekeknek intézményes gondozása első sorban nem a helyi érdekeltség feladata. Ily körülmények között kézenfekvő, hogy a közvetlen megvalósitás feladata az államra hárul, a mely nemcsak magasabb etikai rendeltetésénél, de nagyobb tőkeerejénél fogva is, első sorban hivatott ily nagyobb szabású és általános érdekű akcziók megindítására és vezetésére. Ezeknek a szempontoknak a hatása alatt elhatározta a kormány, hogy a törvényhozás jóváhagyásának kikérése után, Budapest székesfőváros környékén, állami költségen, 6—10 ezer munkáscsalád befogadására alkalmas, pavillonszerü bérházakat épit és azokban csekély, nevezetesen a befektetendő tőkének legfeljebb 4°/o-ával fölérő évi bérért, — első sorban a m. kir. államvasutak és a m. kir. állami gépgyár budapesti munkásainak, esetleg egyéb állami munkásoknak és alkalmazottaknak ad megfelelő hajlékot, — az ezek elhelyezése után még fenmaradó lakásokat pedig, ludnillik az összes lakásoknak előreláthatólag több, mint fele részét, ugyancsak mérsékelt bérek ellenében, egyes helybeli magánüzemekben alkalmazott munkásoknak engedi át. Az elhelyezésnél a székesfőváros területén működő tekintélyes állami üzemek munkásainak vélné adandónak az elsőbbséget a kormány csak azért is, mert helyénvalónak látja, hogy az állam, mint legnagyobb munkaadó, ezen vállalkozásával nem csupán az építkezés műszaki és pénzügyi kivitele terén szolgáltasson majdan másoknak tapasztalatszerü adatokat, hanem hogy egyúttal példát nyújtson abban az irányban is, hogy miként lehet és kell a munkaadó és munkásai között meglazult viszonyt szorosabbá tenni és a mindkét fél érdekeit szolgáló erkölcsi kapcsokat az elégedettség érzésének fokozásával megszilárdítani. Ennek a kormányelhatározásnak eredménye ez a javaslat, a melynek részleteit illetőleg a következőket vagyok bátor előadni : Abban a reményben, hogy a törvényhozás a kormány feutvázolt actiójához hozzájárul, szükségesnek láttam, hogy az alkotmányos tényezők utólagos jóváhagyásának kifejezett fentartásával, mindazokat az intézkedéseket megtegyem, a melyeket egyrészt a megoldás sürgőssége, másrészt annak sikere múlhatatlanul Főrendi iromány. XVI. 1906 1911. 3
