Főrendiházi irományok, 1906. XV. kötet • 664-685. sz.

Irományszámok - 1906-685

450 685. szám. kocsi, a napi vonatforgalom a gyakori tartalékmeneteken kivül, melyek szintén minden tekintetben vonatok módjára kezelendők, 45 személy-, 40 —42 rendesés 40—45 szükségleti tehervonat, összesen 125—132 vonat. E forgalom lebonyolítására jelenleg a személypályaudvarban 11,' a rendezőben 7 fő és 12 guritóvcigciny áll rendelkezésre, mely vágcmyzat a szükségletnek nem felel meg. Ugyanis a személypályaudvarban az I—

V, sőt a Vl-ik vágányt is igen gyakran tisztán a személyvonatok forgalma veszi igénybe. A fenmaradó 5 — G vágányon pedig, a négy irányból befutó vonatok forgalma, még normális körülmények közt is csak nehezen bonyolítható le. Már kissé erősebb, különösen téli forgalomnál, a midőn a budapesti állomások befogadó képessége csökken, s ez okból a vonatok feloszlatása vagy visszatartása Hatvan állomáson napirenden van, az állomás szűk volta a közlekedő tehervonatoknak a szomszéd állomásokon, vagy a: állomási bejáratoknál órákon át való feltartóztatását, sőt a személyvonatoknak is gyakorta való megkésleltetésót idézi elő. Ilykópen csak kisebb mérvű torlódásnál is nem egyszer közvetlenül a személyvonat érkezése előtt lehet csak a tehervonatok részére legnagyobb nehézségekkel vágányt biztosítani, illetve szabaddá tenni. A rendező pályaudvar viszonyai ennél semmivel sem jobbak. Rendelkezésre áll ott 7 fogadó vágány átlag 500 méter hosszban. Ezek csak kissé erősebb forgalomnál is az érkező és induló vonatokkal állandóan le vannak foglalva, s a rendező pályaudvarban működő két tartalékmozdony megfeszített munkája mellett is mindennapos eset, hogy a pályaudvar a feldolgozandó vonatokat, vagy tartalékmeneteket órákon, sőt félnapon át nem tudja a személypályaudvartól fogadni: minek folyománya ismét a vonatoknak a vonalon való feltartóztatása, vagy feloszlatása,', a kocsiknak napokon át való késése, s a forgalom biztonságát komolyan veszélyeztető azon visszás helyzet, hogy a személy- és rendezőpályaudvar között még a naponkint közlekedő vonatgépek forgalmát is nem egyszer a fővonalon, sőt annak helytelen vágányán kell lebonyolítani. Hatvan állomásra ugyanis a vonatok a miskolczi ós szolnoki irányból általában, Budapest felől pedig nagyobbrészt rendezetlenül érkeznek, ezek feldolgozása tehát csakis a rendező pályaudvaron a guritó vágányokon történhetik» Ebből kifolyólag néhány kezelő és gyorstehervonaton kivül a vonatok az összes irányok felé a rendező pályaudvarban állíttatnak össze s onnan indulnak. Hozzájárul a vonatok összeállításának nehézségeihez az a követelmény is, hogy a budapesti összekötő állomások munkáját megkönnyítendő, ez állomásnak az elmúlt 1906. év ősze óta a Budapesten túlmenő elegyet, közvetlen dombóvári, brucki, szabadkai, továbbá zárt józsefvárosi, rákos-rendezői stb. vonatokba kell összeállítania, ami a rendelkezésre álló 12 guritó vágányon, melyek átlag 400 — 500 méter hosszúak, s melyeken azonfelül a salgótarjáni, miskolczi és szolnoki elegyet is kell rendezni, gyakran megfeszített munkával sem végezhető anélkül, hogy belőle az állomáson ujabb torlódások ne álljanak elő. Nagy nehézséget okoz azonkívül a rendező pályaudvarban az a körülmény is, hogy a budapesti fővonallal csak a fentebb említett 7 fogadó vágány áll közvetlen összeköttetésben, melyek viszont a guritó vágányoktól vannak teljesen elkülönítve. Ennek következtében a guritó vágányokon rendezett budapesti jrányu elegyet, vonatokba való összeállítás után, a guritóra újból fel kell húzni és hogy a vonat a rendező pályaudvarból indulhasson, a fogadó vágányokra áttenni. Ezenkívül az állomáson, mint főátrakodó állomáson ugy az áruraktár, mint a nyilt rakodóhelyek szűkek és alkalmatlan fehvésüek, s a napi 60—70 kezdendé