Főrendiházi irományok, 1906. XIV. kötet • 594-663. sz.
Irományszámok - 1906-608
608. szám. 69 választhat elnököt, a kiket a földniivelósügyi minister kijelölt; erdők osztályozása és becslése esetében pedig egyenesen a földmivelésügyi minister jelölné ki elnökül a legalkalmasabbnak mutatkozó szakértő közegót. A szakértői bizottság összeállításánál azonban nem szabad mellőzni azokat, a kik a bizottságban a helyi különleges viszonyok ismeretét képviselik. Ezért a bizottság tagjainak és póttagjainak megválasztás;! továbbra is az érdek-csoportok feladata. A bizottság tagjainak számát azonban a javaslat négyről kettői -e szál lit ja le, a mit indokol részint a költségek apasztását czólzó törekvés, részint pedig az a tapasztalat, hogy a bizottság eddigi osszéállitásában is az osztályozás és becslés tényleges munkáját csak egy-két szakértő végezte, mig a fcöbbi szakértének szerepe csak arra szorítkozott, hogy a szavazásnál szavazatává) a tárgyilagosság rovására megbizóinak érdekei felé billentse a mérleget. A hiányzó rendes szakértő helyébe első sorban a választolt póttag Lép, s ilyenkor a rendes tag helyébe lépett póttag helyét tölti be a biro kinevezéssé). E rendelkezést az indokolja, hogy a bizottság tagja gyanánt LehetőJég oly szakértő működjék, a kit az érdekeltek bizalma választott be a bizottságba. Ha azonban sem a rendes tag, sem a póttag nem jelenik meg a tárgyaláson, vagy ha az érdekeltek sem rendes- sem póttagot Dem választoltak, akkor agy* a rendes, mint a póttag helyébe az eljáró biró Devez ki szakértőket. A X. ez i k ke ívhez. Az 1880. évi XLV. t.-cz. 25. §-a a művelés alatti határban fekvő Legelőkre aezve minden részes félnek feltétlen elkülönitési jogát állapította me& és csupán a különálló vagy másnemű hasznos művelésre nem alkalmas Legelőkre nézve állitott fel korlátozásokat. Lényeges változtatás evvel a rendelkezéssel szemben a javaslatban az, hogy mindennemű legelőt ugyanegy rendelkezés alá von az erdőkkel ós a havasokkal. Az elkülönítést az érdemleges tárgyadon kell kérni. Igaz ugyan, hogy az 1880. évi XLV. t.-cz. 19. §. b) pontja világosan az érdemleges tárgyalás feladatául jelöli meg az elkülönítésre igényt tartó részes felek illetményeinek megállapítását ós elhelyezését, azonban a ÍJ56/93. IM. rendelet 115. §-a alapján utólagos birtok változás keresztülvitele czimén az érdemleges tárgyalás után is helyet adtak az eljáró bírák ily iranyu kórelmeknek. Szükségesnek mutatkozik tehát itt külön kiemelni az eljárás időpontját, a melyen túl az ily irányú kórelmek többé sikerrel elo nem terjeszthetők. Természetesen az id. sz. ÏM. rendelet is módosítandó lesz. Szabatosan körülírja a javasolt szöveg az 1880. évi XLV. t.-cz. 25. §. utolsó bekezdésével létesített állandó birtokközösségek terjedelmét; mega hipitja azt, hogy az 1880 évi XLV t-ez. 25. §-a életbeléptetése után élők közötti jogügylettel szerzett minden' olyan illetmény, a melyet a volt tulaju\Tl 1S állandó közösségben birt volna, ha átruházás ós egyesitós folytán a, 100 holdat meg is haladja elkülönítésre igényt nem ad, hanem annak ugyanaz a jogi minősége, mint az egyesités előtt, ós állandó közösségben használandó. Ez az állandó közösség erdőknél ós havasoknál a, már befejezett arányositasi eljárás után többé sem úrbéri sem polgári peres eljárás utján meg nem zluntethető, sem ha aránvositás folytán alkotott közbirtokosságról, sem ha űrben elkülönítés folytán "faizás fei ében kiadott erdő- ós havasbeli közbirtokosságról van szó. ' J
