Főrendiházi irományok, 1906. XIV. kötet • 594-663. sz.

Irományszámok - 1906-612

612. szám. 1 U 2-ik melléklet a 012. számú irományhoz. Indokolás „a II. oszt. keresetadóról, valamint a tőkekamat- és járadékadóról szóló törvények némely intézkedéseinek módosításáról" rendelkező törvényjavaslathoz. Már több izben kijelentettem, hogy az egyenesadók reformjára vonatkozó és adórendszerünket a mai modern adópolitika irányelveinek megfelclőleg gyökeresen átalakító törvényjavaslatokat legközelebb átadom a nyilvánosságnak, hogy az illetékes faktorok s a közvélemény kialakuló felfogását is megismerve, ennek hatása alatt az adóreform közmegnyugvással fogadott keresztülvitelét is biztositsam. Addig is azonban, mig a régóta várt adóreform létesülhet, ép annak előkészítése szempontjából is kívánatosnak mutatkozik mai adórendszerünknek azokat a legkiáltóbb hibáit és aránytalanságait orvosolni, a melyeknek szanálását a közvélemény is minderősebben hangoztatja. A jelen törvényjavaslat tehát az általános adóreformnak nem elodázását, hanem ellenkezőleg annak bevezetését, a kisebb existentiák terhének könnyítését jelenti, mely magának az adóreformnak is egyik alapgondolata. Ezt a teherkönnyitést a jelen javaslat oly mérvben öleli fel, a mint azi az általános adóreform struktúrája, az egymásba kapcsolódó adónemek alapelveinek érintése és a pénzügyi mérleg súlybantartása megengedi. Maga az adóreform ugyanis alig lenne a kereseti adókra nézve megállapitott cziklus lejárta előtt, vagyis 1909. előtt életbeléptethető, kívánatosnak tartom azért, hogy a legelviselhetetlenebb megterheléseken már addig is könnyitsünk. Köztudomású, hogy adórendszerünkben a legkiáltóbb aránytalanságot a II. osztályú keresetadó alkotja, mely 4, 6 és 8 koronás tételeivel a fokozatos adózásnak fordítottja és a kisebb existentiáknál az alapadóknak többszörösét jelenti. Csak természetes tehát, hogy ez a járulékos adó, mely reáladóink árnyékának is nevezhető, egyenesadóink arányosításának munkájában sern mai alakjában, sem pedig járulékos természetében fenn nem tartható, következőleg annak gyökeres reformja az adóreformnak egyik nem kevésbbé fontos feladata. Addig is azonban gondoskodnunk kell annak elviselhetőbbé tételéről. E czél érdekében a jelen javaslat: 1. az 1886 : XXXVII. t.-cz. 3. §-ának 2. pontjában foglaltak analógiájára 10 K adóalapig adómentességet nyújt, vagyis figyelemmel van a létminimum adómentességére, a mi közel 6—7 millió" korona teherkönnyitést jelent. 2. az eddigi 4 K-ás kezdő adótételt két koronára mérsékeli 40 K adóalapig és csak azon felül tartja meg a mai adótételeket.