Főrendiházi irományok, 1906. XIII. kötet • 550-593. sz.

Irományszámok - 1906-568

668. szám. 426 Amennyiben engedélyes három kocsiosztályt rendezne be, a közbeeső osztályért személy- és kilométerenkint 8 fillér díjtétel szedhető be. b) Uti podgyásznál és gyorsárúnál, melyek 10 kilogrammnyi súlytételekre fölfelé kikerekithetők, 10 kilogramm és kilométerenkint 0*80 fillérnyi legmagasabb díjtétel alkalmazható. Uti podgyásznál szabad súly nem követelhető. Gyorsárúként szállítandó élő állatok, hullák és hintók viteldíjaira nézve a magyar királyi államvasutak vonalain fennálló határozmányok és szabályok alkalmazandók. c) Az árúk szállításánál alkalmazható legmagasabb árszabási tétel kilométerenkint és 100 kilogrammonkint az I. darabárú-osztályban 1*80 fillér, a II. mérsékelt darabárú-osztályban 1*20 fillér és a terjedelmes árúk után 240 fillér. A kőszén, vaskő, só, tűzi- és épületfa, trágya, kőmész és tégla teljes kocsirakományokban kilométerenkint és 100 kilogrammonkint legfeljebb 1 fillér díjtétel mellett szállítandó. Ugyanezen 100 kilogramm és kilométerenkinti díjtétel szolgál maximális viteldíj gyanánt a kocsirakományokban feladásra kerülő élő állatok szállításánál is. A kocsirakományokban feladásra kerülő egyéb árúkra, valamint a szabványsuly alapján szállítandó élő állatokra nézve a mérsékelt darabárú-osztály fentebbi tétele szolgál legmagasabb díjtételként. Az árúk osztályozása s a többi szállítási és díjszabási, illetve díjszámitási határozmányok, valamint kezelési és mellókilletékek tekintetében, úgyszintén a különvonatok szállítására és viteldíjaira nézve a magyar királyi államvasutak vonalain fennálló határozmányok és szabályok alkalmazandók. Mihelyt az engedélyezett pálya tiszta jövedelme három egymást követő éven át a fentebbi 7. §-ban megállapított tényleges építési és berendezési tőke 7°/o-át meghaladja, jogában álland a kereskedelemügyi magyar királyi ministernek az engedélyes meghallgatása mellett a díjszabásokat megfelelőleg leszállítani. Azon esetre, ha a törvényhozás a díjszabási ügyet az összes hazai vasutakra vonatkozólag szabályozná,ezen szabályozás, tekintet nélkül a jelen engedélyokirat határozataira, az engedélyezett vasútra is érvényes leend. Engedélyes a vasút üzletét mindenkor olykép fogja vezetni, hogy díjszabási intézkedései a hazai ipar és termelés érdekeivel összhangzásban legyenek, különösen kötelezi magát engedélyes : 1. Hogy mindazon kedvezményeket, melyeket külföldi cikkekre engedélyez, egyúttal a hazai termékeknek is engedélyezni fogja, ha ezek,saját vonalain legalább ugyanazon távolságra szállíttatnak, mint a kedvezményezett külföldi cikkek ; 2. hogy a külföldi cikkekre soha alacsonyabb díjtételt vagy díjrészletet nem fog engedélyezni, mint a milyent ugyanazon rendeltetési helyre szállított hasonló hazai cikk után valamely közelebb fekvő állomásról szed; 3. hogy az adriai kikötők felé irányuló forgalomban mórsókléseket csupán a hazai kikötők javára fog engedélyezni ; 4. hogy az átmeneti forgalomban, a tarifák felállításának jogát engedélyes a magyar királyi államvasutakra ruházza át és pedig olyképen, hogy ezen forgalomból engedélyesnek csakis bizonyos pályhasználati díjra lesz igénye, mely pályahasználati díj engedélyes meghallgatásával a kereskedelemügyi magyar királyi minister által fog egyoldalulag megállapittatni ; 5. hogy amennyiben a magyar királyi államvasutakkal való csatlakozó Fareoüi irom&ny. XÏ1L 1900—1911.. 54