Főrendiházi irományok, 1906. X. kötet • 497-530. sz.

Irományszámok - 1906-514

514. szám. Bizonyára joggal kérdezhető, hogy miért nem hozom javaslatba a nyugdij viszonosságnak a községi és MI városi alkalmazottakra való kiterjesztését is, holott ezek szintén fontos tényezői a közszolgalat­nak, s szintén nagyrészt az állam munkáját végzik. A nyugdjjviszonosságnak ez irányban kiterjesztése elvi szempontokba n» m ütközik, süt különösen a / jegyzők részére egyfelől a törvény­hatósági, másfelől az állami szolgálatba való lépheíésnek ily módon is .könnyítése, nemcsak a jegyzői kar régi kívánságának kielégitését jelen­tené, hanem egyúttal a közigazgatási szolgálat érdekében is kívánatos lenne. Ámde annak, hogy a rendezés körébe a községi és körjegyzők is már ezúttal bevonassanak, ez idő szerint még alig leküzdhető gyakorlati nein vannak. Első sorban az, hogy a jegyzők nyugdíjazásának ugye jelenleg nincs ugy szabályozva, hogy a viszonosság velük szemben való kimondásának következményei áttekinthetők lennének, s a szabályozás ez irányban valamely megbízható, szilárd alapra támaszkodhatnék. A jegyzők nyugdíjügyét az 1886 : XXII. t.-cz. 66. £-a értelmében vári11« gyei szabályrendeletek szabályozzák, de mig a törvényhatósági tiszt­viselők nyugdíjintézeteire vonatkozó szabályrendeletek az J886: XXi. t.-cz. g-ához képest lehetőleg követik az 1885: XI. t.-cz. alapelveit, addig a szabályrendeletek gyakran alapelveik tekintetében is eltérnek ­mástól. azért, mert a jegyzők nyugdíjügye jelenleg ily tökéletlenül van megoldva, tervbe vettem annak törvény utján való egységes rendezé-rt, melyre már a községi jegyzők és segédjegyzők illetményeinek szabályozá­/.óló 190 \ : XI. t.-cz. 11. §-a is utal, s mely valószínűleg egy országos nyugdíjintézet alakításából fog állani. Ekkor nyílik majd alkalom arra is, hogy az állami és a törvény­hatósági szolgálat közt létesitett nyugdijviszonosság megfelelő alakban a zöi szolgálattal szemben is megállapittassék. lieg kevésbbé lehet ezuKal szó a rendezett tanácsú városi alkal­dtak nyugdijviszonosságának megállapitásáról, kiknek nyugdij igényeiről eddigi törvényeink italán nem intézkednek. E kirivó hiánynak meg­s a rendezett tanácsú városi alkalmazottak sorsának biztosiba -— egyéb megoldásra váró sarkalatos kérdésekkel kapcsolatban — az uj városi törvény keretében történhetik meg. Ami az állami és a törvényhatóság gálát közti nyugdijviszo­rvalósitásának pénzügyi következményeit illeti, ezek ter­mé- számszerű pontossággal előre meg nem állapithatók. Előreláthatólag az államkincstárra nagyobb teher fog belőle háramlani, mint a törvényhal nyugdíjintézetekre, mert a törvényhatósági szol­gálatnak az államival való felcserélése gyakoribb, mint ellenkezője. Egyik ényhatt latából a másikéba való átlépések következtében sem mottevö teher hárulni a törvényhatósági nyugdíjintézetekre, annyival inkább, mert • nek m vény hatósághoz való távozása folytán érheti a nyugdíjintézetet, mint megterhelés más törvény­hatóságoktól átlépetteknek felvétele folytán

Next

/
Oldalképek
Tartalom