Főrendiházi irományok, 1906. X. kötet • 497-530. sz.

Irományszámok - 1906-515

515. szám. S ha — a jogvédelem tökélyének némi hátrányára — ott is igy jártak el, ahol elvi általánosításon nyugszik a közigazgatási bíróság egész hatásköre, annál inkább tehetjük ezt mi, akiknek közigazgatási bíráskodása a taxatiot is ismeri, mert módunkban van a tazatioba való felvétel utján azokat az ügyeket, melyek erre alkalmasak, a bíróság érdemleges döntése alá tartozó ügyek közé iktatni. A megsemmisítő hatáskör igy túlnyomó részben csak olyan ügyekre nézve fog gyakoroltatni, amelyekben a megsemmisítés egyúttal a teljes jogvédelmet nyújtja. I).' ;i törvényjavaslat nem kizárólag csak megsemmisítő hatáskört ad a bíróságnak. A .'!. §-ban taxatíve megállapított esetekre nézve az érdemleges döntés jogával kívánja a bíróságot felruházni. Est a szóbanlevő esetek különleges természete teszi szükségessé, mely abban •itkezik, hogy itt a panasz IKMII valamely sérelmes rendelet, határozat vagy intézkedés ellen irányul, sőt a panasz tárgya épen az, hogy a minister egy kötelesben álló és a köz igazgatás működése szempontjából elsőrendű fontosságú intézkedést elmulasztott Ez esetben a megsemmisítésnek nincs tárgyi álladéka, s a bíróság előtti eljárás nem valamely tevőleges utón okozott sérelem megszüntetésére, hanem egy tőrvényben elrendelt, de a kötelezett tényező által végre nem hajtott cselekvés teljesítésére irányul. Ezekben az esetekben tehát a bíróságnak az a feladata, hogy a vármegye igényének jogossága felett döntsön, s ha azt jogosnak találja, a belügyministert a kötelességében álló szolgáltatásra kötelezze. á 17. §-hoz. Bár szinte természetes, hogy a törvényjavaslat alapján emelhető panasz nem azonosítható az 1896: XXVL t.-cz. 84. §-ának 2. pontja értelmében a közigazgatási hatóságok hatáskörének és az állami (kincstári) közérdeknek védelmére emelhető hatósági panaszszal, a törvényjavaslat mégis elővigyázatból kifejezetten megállapítja, hogy erre a panaszra nézve a közigazgatási biróság előtti eljárásban a magánpanaszra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. Ez az elővigyázat azért szükséges, mert a panaszjog egyik birtokosa maga a törvényhatóság, s ebből esetleg az a következtetés lenne vonható, hogy itt hatósági panaszról van szó. Az 1896 : XXVI. t.-cz. pedig a magánfelek részére a biróság előtti eljárásban több oly kedvezményt biztosit, melylyel a hatósági panasz benyújtói nem élhetnek. Ilyenek különösen a panasz késedelmes benyújtása esetén használható igazolási kérelem, továbbá az újrafelvételi panasz benyujthatása. Azt a szabályt, hogy a törvényjavaslat szerint emelhető panaszokat a minister vagy a panaszló kívánságára soronkivül kell elintézni, az ily esetekben kérdésbe jöhető komoly érdekek s a támadt viták mielőbbi elintézésének közérdekű volta igazolják. Önként érthetőleg a közigazgatási biróság ügyrendjének 76. §-ában emiitett •kben a szóbanlevő panaszok szintén soronkivül intézendők el. Nevezetesen az ügyrend idézett §-ának 2. pontjánál fogva a birtokon kivül benyújtott panasz külön kérelem nélkül is mindig soronkivül lesz elintézendő. A 18. §-ho2. Azzal a fontos jogositványnyal szemben, melyet a törvényjavaslat a törvényhab sere a bírói panasz alakjában nyújt, a 18. §. szükségesnek tartja határozottan kidomborítani a törvényhatóság kötelességét is. A végrehajtás biztosítására abban az esetben, ha azt a törvényhatóság, vagy tisztviselője elmulasztaná, vagy megtagadná, a 18. §. a kormánynak az 1886: XXL t.-cz. 64. §-ában (1872 : XXXVÍ. t.-cz. 70. §-ában) biztosított jogára utal, a melynél fogva a főispánt (főpolgármestert) felhatalmazhatja, hogy a törvényhatóság mindazon tisztviselőivel és közegeivel, akikre a végre nem hajtott rendelet végrehajtásánál szüksége van, közvetlenül rendelkezhessék«