Főrendiházi irományok, 1906. VIII. kötet • 394-430. sz.

Irományszámok - 1906-429

429. szám. 287 10. §. E szakasz a fölebbvalók kötelességeit állapítja meg úgy, amint azt a fölebbi való szolgálati állása szükségképen magával hozza, nem anélkül azonban, hogy egyúttal az alárendelt személyzet fokozottabb biztositékot ne nyerne a fölebbvalók esetleges túlkapásai, vagy a hatalommal való visszaélései ellen. Ez a czélzat jut kifejezésre a szakasz 3-ik bekezdésében, mely amint egyfelől teljes fegyelmi hatalmat ad a fölebbvalók kezébe, úgy másfelöl kötelességükké teszi, hogy alárendeltjeikkel szemben jóakarattal és igazságosan viselkedjenek és azok önérzetét sértő bánásmódtól tartózkodjanak. Ezzel remélhetőleg a fölebbvalók magatartása ellen fölhangzott panaszok jövőre alapjukat vészük és a hatalom gyakorlása a szolgálat érdekei által kivánt mederbe fog szoríttatni, különösen ha még tekintetbe veszszük, hogy a 34?. §. 3-ik pontja a szolgálati főnök oly durva bánásmódját, mely az alárendeltek bántalmazásává fajul, elbocsátással büntethető súlyos fegyelmi vétségnek minősiti. A szakasz utolsó bekezdése a fölebbvalókat a fegyelmi vétségek bejelentésére kötelezi, ami bizonyára természetes. Czélszerünek mutatkozott annak külön kiemelése, hogy a fölebbvalók ezen sokszor nehéz feladatuk teljesitésére egyfelől kifejezetten is köteleztessenek, s másfelől eljárásukban törvényes alapra támaszkodhassanak, nagy hajlandóság mutatkozván az alárendeltekben üldöztetésüket látni a szolgálali főnökök ezen kellemetlen, de kötelességszerű eljárásában. 11- §• A 11. §. az alárendeltek kötelességét fölebbvalóik iránt egyfelől az illő tiszteletben, másfelöl a szolgálati ügyekre vonatkozó engedelmességben állapítja meg. Bármennyire indokoltnak látszanék is a vasúti szolgálat természeténél fogva megkívánt szigorú fegyelem szempontjából egyes külföldi szolgálati szabályzatok példájára az engedelmesség föltétlenségét kimondani, a törvényben ez mégis mellőzendő volt, mert mindjárt e szakas ;nak 3-ik bekezdése kénytelen kivételt tenni a föltétlen engedelmesség alól, melynek indokoltságáról már fentebb volt szó. Azon tiszteletnél fogva, melylyel az alárendeltek fölebbvalóik iránt ugyancsak ezen szakasz értelmében kötelességszerüleg tartoznak, bízvást várható, hogy az alárendeltek a szóban levő bekezdésben részükre biztosított fontos — hogy úgymond jam ellenmondási — joggal, a kellő szerénységgel és alapos megfontolás után fognak csak élni ; a végből pedig, hogy az e jog igénybe vételével kapcsolatos Írásbeliség bajoknak és fennakadásoknak ne legyen okozója, gondom lesz arra is, hogy a vasutak e czélra a lehetőséghez képest megfelelő és könnyen kezelhető nyomtatványmintákkal lássák el a fölebbvalókat. Miután a törvényjavaslat igy megállapította a fölebbvalók kötelességeit alárendeltjeik irányában (10. §.) és az alárendeltek kötelességeit felebbvalóik irányában (11. §.), következnék azon kötelességek szabályozása, melyekkel az alkalmazottak egymás irányában kölcsönösen tartoznak, s melyeket a különféle szolgálati szabályzatok körülbelöl akként irnak körül, hogy az alkalmazottak egymás iránt a szolgálatban összeférhető és kölcsönös támogatásra kész magatartást tanúsítsanak, szolgálaton kivül pedig kartársias jóindulattal és előzékenységgel viseltessenek. Tekintve azonban, hogy e kötelességek az egyik irányban a szolgálati kötelességek pontos teljesítésében benfoglaltatnak, a másik irányban pedig inkább erkölcsi parancs jellegével bírnak, — ami nem illik a törvény keretébe — az alkalmazottak egymás iránti kötelességének külön kiemelésétől annyival inkább eltekinthetni véltem, mert az egyes vas-