Főrendiházi irományok, 1906. VIII. kötet • 394-430. sz.

Irományszámok - 1906-429

282 429. szám. azzal az óriási károsodással, melyet ennek folytán milliók szenvednek, a mellett, hogy ez által még az állam biztonsága, söt egész léte is koczkára tehető. Mindezeknél fogva abban a meggyőződésben vagyok, hogy eltéröleg némely külföldi állam példájától, melynek a vasúti sztrájk ellen irányuló törvényhozása a megtorlásban merül ki, a legmesszebbmenő prevenczió terére kell lépnünk, ha a szem előtt tartott czél elérését koczkáztatni nem akarjuk. Ehhez képest a már kiemelt nagyfontosságú állami és társadalmi érdekek megvédését kivánom biztosítani azokkal a rendelkezésekkel, melyeket kapcsolatban a javaslat 33. §-ának 3. pontjával az 50. §-ban tervbe vettem. E végből a 33. §. 3. pontja súlyos szolgálati vétségnek minösiti a tömeges numkamegszüntetésben (sztrájkban) való részvevést, vagy a szolgálatnak tömegesen s azzal a czélzattal jelentkező lanyha teljesítését, hogy az utasitások pontos megtartásának ürügye alatt a forgalom megnehezittessék, vagy éppen megakasztassék (passziv rezisztenczia) ; s ugyancsak a 33. §. 3. pontja súlyos szolgálati vétségnek minősiti az előkészületi cselekményeket s a szervezkedés minden fokát, nevezetesen — és főleg ebben áll a megelőzés — a sztrájkra vagy passziv rezisztencziára irányuló összebeszélésben vagy gyűlésben való részvevést, vagy az azokra való izgatást és bujtogatást is. Az 50. §-ban pedig feljogosittatik a vasút igazgatósága arra, hogy a rendes fegyelmi eljárás alakiságainak mellőzésével fegyelmi itélet erejével biró határozattal a szolgálatból a büntetésből való elbocsátás jogkövetkezményeivel végérvényesen azonnal elbocsáthassa azokat az alkalmazottakat, kik a 33. §. 3. pontjában körülirt s fentebb felsorolt szolgálati vétségek bármelyikét elkövették. Ezen az alapon elbocsátott alkalmazottaknak a szolgálati szerződésből eredő jogai — a javaslat szerint — az esetben sem éledhetnek többé fel, ha azok utóbb a vasúti szolgálatba ismét visszafogadtatnának; a felbujtók, izgatók, szervező bizottsági tagok pedig a vasúti szolgálatból egyszersmindenkorra ki lesznek zárva, ami bizonyára nem szorul indokolásra. A szolgálati viszony megszűnése. A szolgálati viszony megszűnésére vonatkozó 51—54. §§-ok az eddigi szolgálati szabályzatokkal szemben lényeges ujitásokat nem tartalmaznak, hanem azok nagyban és egészben az eddigi gyakorlatban szem előtt tartott és helyeseknek bizonyult elveknek felelnek meg. Záró határozatok. A záró határozatokban gondoskodás történik arról, hogy minden vasút záros határidő alatt a törvénynek megfelelő szolgálati szabályzatot dolgozzon ki és azt jóváhagyás végett a kereskedelemügyi ministerhez felterjeszsze. (55. §.). Ugyanezen szakaszban jut világos kifejezésre a törvény jogi természete, melyet már az általános részben érintettem és a maga egészében föltétlen hatályúnak jellemeztem úgy, hogy eltérések lehetőségéről az ország határán túl terjedő vonalakkal biró vasutaktól eltekintve, csak a kisebb jelentőségű vasutakra nézve van gondoskodva, mert ezek eltérő üzemi és személyzeti viszonyainak nagy változatosságával magában a törvényben számolni rendkívüli nehézségekkel járt volna, miért is czélszerübbnek látszott ezek mérlegelését és számbavételét a kormány szabad intézkedésének tartani fenn.