Főrendiházi irományok, 1906. VII. kötet • 353-393. sz.
Irományszámok - 1906-369
369. szám. 71 ezt kiegészitő törvényes szabályok, rendeletek, időközben alkotott mindenféle törvények, polgári és büntető perrendtartásra figyelemmel kell, hogy dolgozzanak, mert nap-nap mellett merülnek fel oly ügyek és jogesetek, melyeknél ezekre szükség van. Ezenkivül az összes közigazgatási törvényeket s rendeleteket elméletileg ismerni s gyakorlatilag alkalmazniok kell s a nagy anyagi felelősség önérzetes tudatában munkájuk mindenesetre van olyan nehéz és kényes, mint az előbb emiitetteké és ha még hozzá vesszük, hogy az a munka nem is rokonszenves, akkor mindenesetre csak bántó, sőt megalázó lehet az, hogy előléptetési és megélhetési viszonyaik feltünőleg rosszabbak. Alig lehet fájóbb érzés, mint látni és érezni azt, hogy másokéval egyenértékű, sőt — jogosan mondható — nehezebb munkánk végzéseért mostohább elbánásban részesülünk, előmenetelünk lassú s haladásunk — tekintve a magasabb fizetési osztályokba sorozott csekély számú állást, úgyszólván meg van gátolva. Nem vagyunk mi túlkövetel ők. A jogegyenlőség, osztó igazság és méltányosság elvénél fogva csak azt kérjük, adják meg nekünk is azt, a mit a velünk egy színvonalon álló más szakbeli tisztviselőtársaink már eddig is élveztek s ujabban nyertek. S itt lehetetlen reá nem mutatni arra a nagyon sokszor hangoztatott elvre, mely már szinte a köztudatba ment át, hogy a birák anyagi helyzetét már csak azért is javítani kell, hogy minden tekintetben függetlenek legyenek. Nekünk ez ellen semmi észrevételünk sincsen, sőt ezen intenciókat csak helyeselni tudjuk, mert ott, ahol személy és vagyonkérdésekröl van szó, a biró független volta mindennél előbb való. Csodálatos azonban, hogy a közvélemény úgyszólván teljesen megfeledkezett arról, hogy a vagyoni kérdések evidens sora tulaj donképen a pénzügyi közigazgatási tisztviselők kezében van, mely felett csaknem minden ellenőrzés nélkül szabadon intézkednek. A vagyoni és személyi bírósági ügyekben ugyanis legtöbbnyire fel- és alperes van s a nem tetsző il élet egyszerűen megtelebbezhető. A büntetőügyekben pedig még a vádhatóságot képviselő kir. ügyésznek is van szava, tehát a jogrend teljes mértékben védve van, addig a pénzügyi közigazgatás saját hatáskörében szerzi be a szükséges adatokat s az ügyeket határozatikig el is intézi. Nagy értéket képviselő jogokat, kedvezményeket osztogathat és elvonhat, kincstári követeléseket leszállíthat, elengedhet és törölhet. Igazságos-e tehát csak a birák függetlenségét hangoztatni, holott az ország vagyoni alapja tulajdonkópen a pénzügyi közigazgatás kezében van? Háttérbe szorításunk igazolására legyen szabad a következőket felemlíteni : Az igazságügyi tárczánál kimondatott, sőt a folyó évben végre is hajtatott, illetve a kinevezések is megtörténtek arra nézve, hogy a kir. törvényszéki birák, járásbirák és a kir. ügyészek összlétszámából egy tizedrész a Vl-ik és három tizedrész a VTI-ik fizetési osztályba sorozandó, — pedig már eddig is hány magasabb állás volt szervezve az V., VI. ós VII. fizetési osztályba, a kir. kúriánál, főügyészségnél, kir. tábláknál és alsóbiróságoknál ^ s u gy> hogy a kuria és kir. táblai bírákat a főügyészek törvényszéki ós tanácselnököket számba nem véve is, az alsóbiróságoknál 21 egyén van az V-ik, 158 a Vl-ik ós 474 egyén a VII-ik fizetési osztályban. Gondoskodás történt arra nézve is, hogy a IX-ik fizetési osztályban lévő albirák ós alügyószek jórósze a VIII-ik fizetési osztályba jusson. Az 1904. évi X-ik törvényezikk alapján a vármegyei alispánok valamennyien a Vl-ik fizetési osztályba, a főjegyzők, árvaszéki elnökök, tiszti
