Főrendiházi irományok, 1906. VII. kötet • 353-393. sz.
Irományszámok - 1906-391
432 391. szám. 391. szám. (IS. ülés, 321. jegyzőkönyvi pont.) Jelentése a főrendiház közjogi és törvénykezésügyi, továbbá pénzügyi bizottságának a „nein állami elemi népiskolák jogviszonyairól és a községi és hitlelekezeti néptanítók járandóságairól" szóló törvényjavaslat és azzal kapcsolatos kérvény tárgyában. A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat a nem állami elemi népiskolák jogviszonyainak szabályozását oly irányban czélozza, hogy azok a magyar hazához való ragaszkodás szellemének, — a magyar nemzethez való tartozás tudatának, — és a valláserkölcsös gondolkodásnak fejlesztésére és megerősitésére minden eshetőségekkel szemben alkalmas tényezőkül szolgálhassanak, E végből első sorban határozmányokat tartalmaz arra nézve, hogy a tanerők képzettségükhöz és a reájuk bizott fontos nemzeti, népművelődési és társadalmi feladatokhoz mért, tisztességes ellátásban részesittessenek. Eltekintve a szerzetes tanitóknak és tanitónőknek azok különleges viszonyaik folytán indokolt szerényebb javadalmazásától, az e részben javaslatba hozott megállapodások arra az alapra helyezkednek, hogy a kifejezetten is köztisztviselőknek nyilvánitott, hivatalos esküre kötelezett nem állami elemi népiskolai tanitók lehetőleg szintén azokat a javadalmakat élvezzék, melyek az állami elemi népiskolai tanitók részére javasoltattak megállapittatni Miután azonban az iskolafentartók anyagi erején ez nem mindenütt volna lehetséges, a törvényjavaslat a fizetést kiegészitő államsegélyt helyezi kilátásba azzal a korlátozással, hogy az első évötödös pótlék 200 korona, a harmadik és negyedik 100—10Ó koronával kisebb, mint az állami tanítóknál, az iskolafentartók azonban saját erejükből ezt is biztosithatják a nélkül, hogy a már megállapított államsegély megvonható, avagy leszállítható lehetne. E mellett gondoskodik a javaslat arról, hogy a felekezeti tanitók is élethossziglan alkalmaztassanak, árváik és özvegyeik a tanító fizetésének ós lakásának élvezetében fél évig szintén meghagyassanak ; hogy a kántori illetmények a tanítói nyugdíjba beszámíttassanak; hogy a természetbeli járandóságok a tanitó közbejötte nélkül bizonyos időre pontosan ós megfelelő minőségben folyjanak be, ellenkező esetben a tanitó a fenntartótól a megfelelő értéket készpénzben kapja meg; s végül hogy a megállapított