Főrendiházi irományok, 1906. VII. kötet • 353-393. sz.

Irományszámok - 1906-379

379. szám. 399 az állam érdekei szempontjából teljes bizalommal viselkedhessünk. A hazafias irányú népoktatásnak pedig az az elengedhetetlen feltétele, hogy az iskola minden nevelő eszközt igénybe vegyen arra, hogy a növendékekben a haza szeretetét felkeltse és ápolja. Erre pedig leghathatósabb mód nyiiik a hazai földrajz, történelem, továbbá a polgári jogok és kötelességek tanításánál. Minden nem magyar tanitási nyelvi népiskolától, a mely tanitói fizetéskiegészités vagy korpótlék czímén államsegélyért folyamodik, javaslatom ezen szakasza megköveteli tehát, hogy az illető iskolában a 16. §-ban megszabott feltételeken kivül a számolás, a mely a közéletben népünknek ejyik leghasznosabb tudnivalója, a hazai földrajz és történelem, továbbá a polgári jogok és kötelességek tanítása a vallás- és közoktatásügyi minister által megállapított tanitási terv szerint és óraszámban, kizárólag az általa engedélyezett tankönyvek és az általa helybenhagyott hazafias tartalmú olvasókönyvek és tanitási segédeszközök használatával történjék. A tanitási tervben lesz megállapítandó, hogy e tárgyak tanítása, az anyanyelvi oktatás sérelme nélkül, mennyiben lesz a magyar nyelv gyakorlására felhaszuálandó. 21. §• Az itt foglalt rendelkezés az 1893: XXVI. t.-cz. 11. §-ának c) pontjával megegyező rendelkezést tartalmaz. A negyedik pontban foglalt az a kikötés, hogy oly községi vagy felekezeti tanitói állásra, a melynek javadalmához az állam a fizetés felénél nagyobb fizetéskiegészitő államsegéllyel járul, a tanítót a vallás- és közoktatásügyi minister nevezi ki, helyén van nemcsak azért, mivel ily nagymérvű állami segélyezés mellett csupán a választás jóváhagyása az állami befolyás szempontjából csakugyan nem volna elégséges, de indokolt még azért is, mert a kinevezési jognak ilyetén kikötése az iskolafentarlókat remélhetőleg arra fogja buzdítani, hogy a tanitói állások javadalmazásának megállapításánál a tőlük telhető hozzájárulást biztosítsák, hogy tehát iskoláik fejlesztésénél ne támaszkodjanak pusztán az állam támogatására. Különben ehhez hasonló rendelkezést találunk a középiskolai (Í883:XXX.) törvény 47. §-ában, és ezen rendelkezés a középiskolák felekezeti jellegét egyáltalán nem sértette. A szakasz utolsó pontjában felvett rendelkezés a ministertanácsnak az 1899. évi szeptember hó 6-ik napján tartott ülésében az 1896 : XXVI. t.-cz. 159. §-át érintőleg hozott azon határozatával egyezik, a mellyel a m. kir. ministerium, mint az 1896 : XXVI. t.-cz. 131. §-ának rendelkezéséből kifolyólag az 1869: IX. t.-cz. 25. §-a értelmében hatásköri összeütközés tárgyalására hivatott bíróság, egy felmerült eset alkalmából a vallás- és közoktatásügyi minister illetőségét kimondotta. 22. §. Ezen szakaszban foglalt rendelkezés azt akarja biztosítani, hogy csak olyan községi vagy hitfelekezeti iskola tanítójának legyen íizetéskiegészitésre államsegély engedélyezhető, a mely iskolára a népoktatás érdekében valóban szükség van. Ha tehát valamely községben állami elemi népiskola áll fenn, a mely az egész község tanköteleseinek befogadására elegendő tanteremmel és tanítóval rendelkezik, ott a netán létező községi, vagy felekezeti iskola tanítójának fizetéskiegészitésére, vagy korpótlékára államsegély nem volna engedélyezendő, mert ezen iskolának fennállását az állami iskola mellett állami és népoktatási szempontból különös szükség nem indokolja. Állami iskolával bíró községekben tehát csak az