Főrendiházi irományok, 1906. VII. kötet • 353-393. sz.
Irományszámok - 1906-376
270 376. szám. Az emiitett államvasuti szabványok érvényessége tekintetében kivételnek csak annyiban lehet helye, a mennyiben az alábbi fejezetek netalán eltérő megállapításokat tartalmaznának, vagy a mennyiben a helyi érdekű vasút üzemrendszere és a különleges helyi viszonyok a szabványoktól való eltérést indokolnák, illetve egyes munkákra, építményekre és berendezésekre nézve szükségessé teszik. II. Alépítmények. A vasút alépítménye egy vágányra készítendő. A legnagyobb emelkedés, illetve esés 40°/oo-ben állapittatik meg. A kanyarulatoknak a nyilt pályán általában véve 30 méternél kisebb félátmérővel nem szabad birniok, kellően indokolt kivételes esetekben azonban 25 méter sugarú ivek is alkalmazásra kerülhetnek. A vasút irány- és lejtési viszonyait a kivitel czéljaira készítendő építési tervezetben a kereskedelemügyi minister engedélye nélkül nem szabad akként megválasztani, illetőleg olyképen megváltoztatni, hogy azok kedvezőtlenebbek legyenek a vasút költségelése és engedélyezése alapjául szolgált tervekben előtüntetett, illetőleg megállapított irány- és lejtviszonyoknál. A vasút mindazon vonalrészeken, hol az külön pályatesttel nem bír, az utak, utczák és terek színvonalába lévén fektetendő, az ennek következtében szükségessé váló kiegyenlítések (sülyesztések vagy emelések), az illető utak, utczák és terek, illetve azok burkolatának megfelelő szabályozásával eszközlendők; megjegyeztetik, hogy későbbi út- vagy uiczarendezések esetén az engedélyes a vasútvonal fekszinét és a vasút egyéb tarlozékaiban netán szükséges átalakításokat egyidejűleg szintén megfelelően megváltoztatni, illetve foganatosítani tartozik. Azon vonalrészeken, hol a helyi érdekű vasút számára külön alépítmény, illetve pályatest létesítendő, a pályatest szabványos korona szélessége, az alépítmény felszínében, vagyis a kavicságy alsó felületének magasságában mérve legalább 4 méter legyen. Görbületekben a töltés külső oldala a túlemelésnek és a vágány kibővítésének megfelelően kiszélesítendő. A töltések — azok magasságához és anyagához képest — bezárólag 2*5 m. magasságig l x /2, vagy l 1 /* lábas lejtőkkel, ennél nagyobb magasságnál pedig legalább l 1 /^ lábas lejtőkkel létesítendők. A bevágások lejtői általában az anyag nemének és minőségének, valamint a még egyébként figyelembe jövő viszonyoknak és körülményeknek megfelelően állitandók elő. Vizszintesben, vagy csekély lejtésben fekvő bevágások oldalárkai megfelelő fenékeséssel tervezendők és készítendők. Az anyagárkok külső lejtői egy lábasnál meredekebbek nem lehetnek, azoknak töltés felőli lejtői ellenben ugyanoly rézsüvei készítendők, mint maguk a töltések. Az anyagtermelési és lerakási helyek mindig szabályos alakkal, a földterületek lehető kímélésével, köz- és magánérdekek károsítása nélkül és ugy létesítendők, hogy azok a közlekedésnek és vízlefolyásnak akadályul ne szolgáljanak, vagy veszélyt ne képezhessenek, továbbá, hogy azok közegészségügyi, közrendészeti és mezőgazdasági szempontból kifogás alá ne essenek. Az anyagárkok és egyéb anyagnyerési helyek mindenütt ott, a hol az lehetséges és szükséges,
