Főrendiházi irományok, 1906. VI. kötet • 313-352. sz.

Irományszámok - 1906-317

317. szám. 39 * 38. §. Az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár balesetbiztosítási tartalékalapot köteles gyűjteni. E tartalékalapra a balesetbiztosítás első évében a felosztott és kirótt biztosítási költségek 3üO°/o-a t második évében az ez évben felosztott és kirótt biztosítási költségek 200°/o-a, a harmadik évben 150°/o-a, a negyedik évben 100°/oa, az ötödik évben 8ü°/o a, a hatodik évben 60°/o-a és ettől számítva a tizenegyedik évig évenkint tizzel kevesbedő °/o-a fordítandó a mindenkori évi felosztott és kirótt balesetbiztositási költségeknek. A tizenegyedik év után a tartalékalap három éven ál az évi biztosítási teher 10°/o-ával, és azután minden további harmadik évben 1—l°/o-kal kevesebbel szaporítandó, mindaddig, míg a tartalékalapra fordítandó összeg az évi balesetbiztositási teher 4°/o-ára le nem száll. Ez időtől kezdve a tartalékalap az évi balesetbiztositási teher 4°/o-ával gyarapitandó, s a tartalékalap kamatai a balesetbiztositási terhek részben való fedezésére fordítandók. A balesetbiztosítás első tiz évében az évenkénti tartalékösszeg csak abban az esetben fizetendő, ha az illető évi balesetbiztositási teher az illető évi munkabérek l°/o-át átlagosan nem haladja meg. Ellenkező esetben az illető évben fizetendő tartalékösszeg csak a következő évben lesz esedékes, s a következő évi tartalék­összegek is annyi évvel későbben fizetendők, a hány évi tartalékozás az első tiz év alatt elmaradt. A tartalékalap kamatai és a tőkeösszeg is sürgős szükség esetében és az állami munkásbiztositási hivatal jóváhagyása mellett, az első bekezdésben meg­állapított idő előtt is igénybe vehetők, de az igénybe vett összegek az állami munkásbiztositási hivatal által megállapítandó módon visszatérítendők. Az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár közgyűlése, az állami munkásbiztositási hivatal jóváhagyása mellett, a tartalékalapnak az első bekezdésben megállapítottnál magasabb százalékokkal való gyarapítását is elhatá rozhatja. 39. §. Az iparszerüleg folytatott épitési üzemek tulajdonosai, illetve vállalkozói, a házi kezelésben épittetők, úgyszintén oly külföldi székhelylyel bíró üzemek tulaj­donosai vagy vállalkozói, a kik a magyar szent korona országainak területén csak ideig­lenesen tartanak fenn valamely biztosítási kötelezettség alá eső vagy önként bizto­sított üzemet, a mindenkori évi biztosítási költségek helyett az évi balesetbizto­sitási járadékok tőkeértékének megfelelő biztositási járulékot tartoznak az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztárba befizetni. E végből az ideig­lenes vállalatok és épitési üzemek az általános veszélyességi táblázatban az üzem baleseti veszélyességének és a baleseti járadékok életjáradéki tőkeértékének meg felelő módon felállítandó külön veszélyességi osztályokba sorozhatok. A díjszabást és a módokat, melyek alapján e tőkeíedezeti díjfizetés teljesí­tendő, az állami munkásbiztositási hivatal jóváhagyása mellett az országos.munkás­betegsegélyző és balesetbiztosító pénztár igazgatósága állapítja meg és a meg­állapításokat az egyes üzemekkel szemben esetről-esetre módosíthatja. Az első bekezdés alapján bevételezett összegeket, a méiC* 5*pen az illető válla­latok részére külön veszélyességi osztályok szerveztettek, az rszágos munkás­betegsegélyző és balesetbiztosító pénztár külön kezeli. Ez összegek c=ak az első bekezdésben említett vállalatokban előállott biztositási terhek ledezésére fordít­hatók s az esetleges maradvány az országos munkásbetegsegélyző és balesetbizto­sító pénztár tartalékalapjához csatolandó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom