Főrendiházi irományok, 1906. VI. kötet • 313-352. sz.
Irományszámok - 1906-317
156 317. szám. 3Í>. §. tétnek kisiparosoknak (kisebb kereskedőknek) és illetőleg azok a munkaadók esnek a 38. §. szerinti kivételes biztositási díjfizetés hatálya alá, a kik biztositási kötelezettség alá eső üzemükben ötnél több segédszemélyt rendszerint nem alkalmaznak. A balesetbiztosítási díjak ugyancsak a kisiparra nézve megállapított módon és eljárás szerint lesznek azok által is fizetendők, a kik magukat, illetőleg alkalmazottaikat baleset esetére a törvényjavaslat8. §-aalapján önként biztosítják, miután a költségfelosztó és kirovó eljárás alkalmazása ezekkel szemben sem lehetséges. Az önként biztosítottak által fizetendő balesetbiztosítási díjak nagysága azonban természetesen a veszélyességhez arányosítva és illetve az igénybevételhez képest lesz megállapítandó és ebben a tekintetben a törvényjavaslat a biztositási díjak összegére nézve semminemű korlátozást nem tartalmaz, hanem e díjak megállapítását az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár alapszabályaiba utalja. Már a 37. §-nál is emiitettem, hogy a törvényjavaslat által választott költsógfelosztó és kirovó eljárás ama hátrányának megszüntetése czéljából, mely szerint ez eljárás mellett a balesetbiztosítás költségei nemcsak a biztositásnak amaz időszaka alatt, a míg az úgynevezett megállapodási időszak ós állapot el nem éretik, hanem bizonyos mórtékig még ez időn tul is emelkednek, a törvényjavaslat 39. §-a a német rendszerhez hasonló tartalékozást rendel el. Az ekként gyűjtendő balesetbiztosítási tartalékalapra a balesetbiztosítás első óvóben, az abban az évben feloszlott ós kirótt biztositási járulék háromszorosa, a második évben az azon évi biztositási költségek kétszerese, a harmadik évben másfélszerese ós igy minden további évben az illető évi balesetbiztosítási költségeknek a törvényjavaslatban megállapított hányada lesz elhelyezendő. Tekintettel arra, hogy a balesetbiztosítás első évében a biztosítással járó teher igen alacsony lesz, a tartalékalapnak a törvényjavaslatban meghatározott évi dotácziója sem általában véve nagynak, sem viszonylagosan iparunk teherviselési képességéhez arányosítva terhesnek nem tekinthető. Nehogy azonban hazai iparunk, mely eddig a balesetbiztosítás költségeire berendezve nem volt, az első években a balesetbiztosítás költségei ós a tartalékalapra fizetendő összegek által esetleg túlságos mértékben megterheltessék, a törvényjavaslat 39. §-a intézkedik arra nézve is", hogy a balesetbiztosítás első tíz évében a megállapított tartalékösszegek csak abban az esetben lesznek fizetendők, ha e tíz év alatt az illető években előálló balesetbiztosítási teher az illető évi munkabérek l°/o-át nem haladja meg. Azokban az években tehát, a melyekben a hazai ipar a balesetbiztosítás összes költségei révén az illető évben kifizetett munkabérek egy százalékánál átlagosan nagyobb terheket köteles viselni, a tartalékalapra való befizetés mellőzendő lesz ós igy a tartalékalapra fizetendő évi összegek természetszerűleg annyi évvel fognak eltolódni, a hány évben a tartalékalap dotácziója a törvényjaslat említett rondelkezése következtében elmarad. Bár a balesetbiztosítás költségei, mint a 37. §-nál megemlítettem, megtelelő adatok hiányában a hazai ipar termelési és balesetbiztosítási viszonyaiból vett számadatok révén még megközelithetőleg sem állapithatók meg, ugy hogy e tervekre nézve csakis a németországi balesetbiztosítási intézetek statisztikai adataiból lehet következtetést vonni, mégis tekintettel arra, hogy a törvényjavaslat a balesetbiztosítást a Németországban elfogadott rendszerrel valósítja meg és hogy a németországi és a hazai ipar vonatkozó ' viszonyai tekintetében olyan eltérések — bármilyen nagyok legyenek is azok egyébként, — a melyek a balesetbiztosításnak költségeire nézve legalább hozzávetőleges megállapítást ne engednének, nincsenek, — a németországi
