Főrendiházi irományok, 1906. VI. kötet • 313-352. sz.
Irományszámok - 1906-317
124 317. szám. egyes üzemfajok, pl. vasgyárak vagy fürésztelepek veszélyességi foka lehetőleg pontos, tehát számszerű arányban nyerjen kifejezést. Az egyes üzemek veszélyességi arányának megállapítása, az úgynevezett veszélyességi osztályozás, teszi ennélfogva a balesetbiztosítás pénzügyi szempontból fontos rendelkezései között azt az először megoldandó kérdést, azt a legelőször is szilárdan megépitendő alapot, a melyen a balesetbiztosítás költségviselési tervét felépíteni kell. A törvényjavaslat 34. és 35. §-ai foglalkoznak a veszélyességi osztályozás kérdésével. Az előbbi a veszélyességi táblázatnak az eddigi ipari baleset statisztika alapján való megállapításáról egyáltalán, tehát az általános irányú veszélyességi táblázatnak megalkotásáról rendelkezik, az utóbbi az egyes konkrét üzemeknek a már megállapított veszélyességi táblázat csoportjaiba és osztályaiba való besorozásáról szól. Más szóval a 34. §. értelmében a baleset-statisztika alapján megállapíttatik, hogy például a kőfaragóipar veszélyessége úgy aránylik a kőfejtő- és kőbányaipar veszélyességéhez, mint pl. 2:12-höz, ha t. i. az összes balesetbiztosításra kötelezett üzemeket veszélyességük szempontjából tizenkét arányos csoportba osztjuk be. Vagyis ez esetben a kőfaragóipar a II., a kőbányaipar a XII. veszélyességi osztályba fog soroztatni. Ezzel ellentótben a 35. §. áz egyes konkrét üzemeknek a veszélyességi arányoknak megfelelően szerkesztett veszélyességi táblázat illető osztályaiba való sorozásáról rendelkezik. A veszélyességi táblázat ós osztályai tehát tulajdonképen kétfélék. A táblázat azt a veszélyességi arányt fejezi ki, melyben egyes iparágak egymáshoz állanak, tehát például egy szövőgyár és egy gépgyár, a kőfaragás és kőfejtés, míg az osztályok egy és ugyanazon veszélyességi fokkal bíró különböző üzemek szerint lehetnek különbözők, a szerint, a mint az egyik gyár jobban vagy rosszabbul van berendezve, az egyikben kisebb a balesetveszély — mert megfelelő óvóintózkedések vannak, — a másikban ellenben nagyobb, mert az óvórendszabályok elhanyagol vak. Míg tehát a veszélyességi táblázat az egész ipar osztályozását jelenti a balesetveszély szempontjából, addig a táblázat keretében az osztályozás az egyes üzemekre vonatkozik. Sem a veszélyességi táblázat, sem annak osztályokra váló osztása tekintetében a törvényjavaslat nem rendelkezik részletesebben. Nem pedig azért, mert itt az eljárásnak többféle módja kínálkozik, melyek közül a pénztár igazgatósága, illetőleg közgyűlése majd a szerint választhat, a mint azt viszonyaink mellett czólszerübbnek fogja tartani. Elvi rendelkezés csak az, hogy veszélyességi táblázat ós osztályozás szolgál a fedezet alapjául, a többi részlet, mely nem tartozik a törvény keretébe. A mi egyébként a veszélyességi táblázatot illeti, az szerkeszthető egyszerű relatív számarányok felvétele segítségével, a mikor a legkevésbbé veszélyes üzemcsoport arányszáma lesz 1, míg az egyes üzemcsoporthoz viszonyított magasabb veszélyességek arányában a többi üzemcsoportok magasabb arányszámot fognak nyerni. Pl. dohánygyárak 1, üvegesek 2, k(")iníve.sek 5, cs< k 9, épületbontások 25 stb. A veszélyességi arány emelkedésével az ezt kifejező arányszámok is a szükséghez képest végtelenig emelkedhetnek. De szerkeszthető e táblázat ugy is, hogy mig a legkevésbbé veszélyes üzemcsoport arányszámának az 1, addig a legveszélyesebb üzemcsoport arányszámának előre megállapítva a 100 vétetik. E száz egységen belül azután veszélyességük arányában helyezendők el az összes üzemcsoportok.
