Főrendiházi irományok, 1906. VI. kötet • 313-352. sz.
Irományszámok - 1906-317
112 317. szám. t* §. tekintetbe véve azonban azt, hogy a törvényjavaslat 1. §-a szerint, mint fentebb emlitettem, a biztosításba nemcsak a bizonyos ideig munkában álló, hanem egyáltalán minden alkalmazott bevonatik, továbbá tekintettel arra, hogy a bejelentések a törvényjavaslat szerint nem csupán a betegség, hanem a baleset esetére való biztosításra is tétetnek, a törvényjavaslat 12. §-a a bejelentésekre nézve általában két rendszert állapit meg: azok a munkaadók ugyanis, a kik állandó alkalmazottakat foglalkoztatnak, a bejelentéseket továbbra is az alkalmazottak munkábalépése alkalmával egyéni bejelentési lapok útján tehetik meg ; ellenben azok a munkaadók, a kik bizonyos számú nem állandóan alkalmazott egyént foglalkoztatnak, a bejelentéseket bérfizetési jegyzékeik benyújtásával tehetik és pedig azok a munkaadók, á kik húsznál több nem állandóan alkalmazott biztosításra kötelezett egyént foglalkoztatnak, heti bérfizetési jegyzékekkel, a kik j)edig száznál több ilyen munkást foglalkoztatnak, havi bérfizetési jegyzékükkel. A törvényjavaslat 12. §-a, tekintettel arra, hogy a bejelentés mind a két biztosítási ágra történik és hogy különösen a balesetbiztosítás szempontjából bizonyos adatoknak a közlése a biztosítás keresztülvitele szempontjából kiváló fontossásgal bir, megállapítja azokat az adatokat is, a melyeket a munkaadónak a bejelentés alkalmával a biztosító pénztárral okvetlenül közölnie kell. Hasonlóképen kötelezi a törvényjavaslat a munkaadókat arra is, hogy az alkalmazott munkaviszonyában, valamint az üzemben előforduló minden változást, melynek akár a baleset, akár a betegség esetére való biztosítás keresztülvitele szempontjából jelentősége van, a biztosító pénztárnál ug3 r ancsak bejelentsék. A bejelentés határideje az egyénenként való bejelentésnél az 1891. évi XIV. törvényczikkben megállapított nyolcz nap. Ennek a változatlanul való hagyását a törvényjavaslat azért ajánlja, hogy így azok a munkások, a kik egy heti időre vagy ennél rövidebb időre alkalmaztatnak, a nyolcz napos határidő alatt külön bejelentések mellőzésével egy időben legyenek a biztosító pénztárhoz bejelenthetők. A munkaadó a bejelentéseket a kerületi munkásbiztositó pénztárnál tartozik megtenni, ezek a pénztárak szolgálnak ugyanis az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztárnak a biztosítási művelet közvetítő szervei gyanánt. Az anyagi hátrányok, a melyeket a törvényjavaslat 12. §-ának utolsó bekezdése a bejelentések elmulasztása esetére megállapít, részben ellensúlyozni kívánják azokat a jogtalan előnyöket, a melyeket a munkaadók a bejelentén elmulasztása által szerezhetnek és igy ezzel is kényszerítő eszközt kivánjink gyakorolni a bejelentéseknek a törvényes határidőben és módon való megtételére, másrészt ez anyagi hátrányok a biztosítással foglalkozó pénztárnak a bejelentés elmulasztása által okozott kár teljes mértékben való megtérítését czélozzák. A munkaadók biztosításra kötelezett alkalmazottaiknak a munkából való kilépését, úgyszintén az üzem megszűnését, mely körülmények a biztosítási kötelezettség megszűnését vonják maguk után, hasonlóképen a bejelentési kötelezettségre nézye megállapított szabályok szerint tartoznak bejelenteni. A kilépés, s illetve az üzemek megszűnésének a bejelentése is tehát részben egyéni bejelentő lapokkal, részben pedig heti vagy havi bérfizetési jegyzékekkel történik. Mig az 1891. évi XIV. törvényczikk 27. §-a szerint, ha a munkaadó a biztosításra kötelezett alkalmazottjának munkából való kilépését bejelenteni elmulasztotta, e kötelezettség elmulasztása esetében a járulékokat a kilépés
