Főrendiházi irományok, 1906. VI. kötet • 313-352. sz.

Irományszámok - 1906-317

110 317. szám. koronáig terjedő évi jövedelem, illetve javadalmazás erejéig mindazon üzem­tulajdonosoknak, a kiknek üzeme balesetbiztosítási, kötelezettség alá esik saját személyükre nézve, úgyszintén mindazon személyekre nézve, kik az üzemben rendszeresen vagy hivatásszerűleg megfordulnak és a kikért az üzemtulajdonost üzemi balesetekből kifolyólag szintén kártérítési kötelezettség terhelheti. Ez utóbbi személyek biztosításának a biztositó pénztár kezelési teendőinek egyszerűsítése érdekében szintén azon naptári év végéig kell tartania, melyben a biztositás megszüntetése bejelentetik. Ez alól csak akkor van kivételnek helye, ha az üzemtulajdonos személyében változás áll be. A törvényjavaslat 8. §-a felhatalmazza az igazságügyministert, hogy azokat az eltéréseket, melyekkel a jelen törvény rendelkezései a javitó inté­zetekben, elhelyezettekre és a letartóztatási intézetek üzemeiben foglalkoz­tatott letartóztatottakra alkalmazást nyernek, rendeleti utón állapithassa meg, miután e személyeknek akár kötelező, akár önkéntes biztositása sike­resen csak ugy lesz keresztülvihető, ha azok a különleges viszonyok, a melyek az illető személyek kereseti, munkáltatási és fegyelmi helyzetére vonatkoznak, kapcsolatban az azok által fizetendő biztositási díjakkal és a részükre járó betegsegélyekkel ós baleseti kártalanításokkal, részletesen szabályoztatnak, a mely szabályozás törvényben nem, hanem csakis rendeleti utón történ­hetik meg. A törvényjavaslat az üzemi baleset fogalom-meghatározását nem adja meg, miután ilyen fogalom-meghatározást nemcsak egyetlen állam törvény­hozásában sem találhatunk, de ilyen meghatározást a gyakorlati igényeknek megfelelően adni nem is lehet. Ez a kérdés minden egyes esetben a fenforgó viszonyok és körülményekhez képest külön-külön dönthető csak el. A törvény­javaslat 9. §-a ebben a tekintetben csak annyiban tartalmaz a munkások igényei szempontjából méltányos rendelkezést, hogy üzemi balesetnek tekinti az olyan házi vagy egyéb szolgálat közben beállott balesetet is, a melyet a biztositott a munkaadó vagy megbízottja rendeletéből vagy az üzem érde­kében végez. A törvényjavaslat 10. §-a az 1891. évi XIV. t.-cz. 5. §-ával megegye­zően az állami, törvényhatósági, községi és közalapitván}d vállalatoknál vagy hivatalokban, ideértve az államvasutakat, a postát, táviidát, táv­beszélőt ós a gyárakat is, alkalmazott azon egyéneket, kik betegség eseté­ben illetményeiket legalább 20 hétre megkapják, a biztositási kötelezettség alól kiveszi, miután ezeknél, mint azt a 7. §. a) pontjára vonatkozólag már megemlítettem, a fizetés élvezetére való tekintettel a betegség esetére való biztositási kötelezettség kimondása szükségesnek nem mutatkozik. A felsorolt vállalatokat azonban a törvényjavaslat még a művészeti, tudo­mányos és más közintézetekkel is kiegésziti, miután az ezeknél érvényben álló esetleges hasonló rendtartások az alkalmazottak igényeit betegség ese­tében hasonlóképen biztositják. Ugyané vállalatok, hivatalok és közintéze­tek alkalmazottai, a mennyiben nyugdíjjogosultsággal bírnak, kivétet­nek a balesetbiztosítás kötelezettsége alól is, miután e nyugdíjjogosultság részben a munkaadó hozzájárulásán alapszik ós a keresetkóptelensóg eseté? ben való ellátást kellőképen biztosítja. Az 1891. évi XIV t.-cz. 5. §-ának fentebb ismertetett rendelkezését a jelen törvényjavaslatba is átvéve, az idézett törvényczikk 6. §-ának azt a rendelkezését, mely szerint az iparhatóság felmentheti azokat az alkalma­zottakat a biztositási kötelezettség alól, a kik .betegség esetében a munka­adótól teljes ellátást vagy fizetésüket húsz hétre követelhetik, a törvény­9. §. 10. §.

Next

/
Oldalképek
Tartalom