Főrendiházi irományok, 1906. III. kötet • 187-251. sz.
Irományszámok - 1906-206
108 206. szám. kapcsolatosan a lefoglalásokra s elkobzásokra vonatkoznak, Marokko hatóságai idegen állampolgárokkal és hajóikkal szemben még akkor sem alkalmazhatnák, ha ez a főokmányban nem volna az illető hatalmak bíráskodási jogkörébe utalva, mert a konzuli biráskodás jogánál fogva, mely Marokkóban is fennáll és a melyet a főokmány semmi irányban sem csorbít, az idegen állampolgárok Marokko hatóságainak büntető biráskodása alól ki vannak véve. A főokmány büntető rendelkezéseit a magyar kir. mmisterium a konzuli biráskodás szabályozásáról szóló 1891 :XXXI. t.-cz. 10. §-ának 4. pontja alapján rendelettel közvetlenül hatályba nem léptetheti, mert a most idézett törvényszakasz alapján a konzuli bíróságoknál csak olyan büntető rendelkezéseket lehet a helyi viszonyokhoz képest esetleg szükséges változtatásokkal hatályba léptetni, a melyek Magyarországnak vagy társországainak területén érvényben állanak (1891 : XXXI.- t.-cz. 10. §-ának 1. pontja). A végből tehát, hogy a főokmány büntető rendelkezései a magyar állampolgárokra kötelezőkké váljanak, a magyar törvényhozás intézkedésére van szükség. Ezt az intézkedést a magyar törvényhozás a főokmánynak törvénybe iktatásával teszi meg. A beczikkelyező törvény 2: §-ában a főokmány büntető rendelkezéseinek megszegését azért kellett vétségekké minősíteni, mert büntetési tóteleik nagy része meghaladja a kihágásokra megállapított maximumokat. Minősíteni pedig a magyar törvényben ezeket a bűncselekményeket azért kell, hogy a marokkói konzuli bíróságnak, ha majd a magyar büntetőtörvények a már megindított tárgyalások értelmében a konzuli bíróságokhoz érdemleges elbírálás végett utalt büntető ügyekben is hatályba fognak lépni, módjában álljon az algecirasi főokmány büntető határozmányainak megszegése miatt indított ügyekben a magyar büntetőtörvények alá eső terheltekkel szemben e törvényeknek a vétségekre vonatkozó általános rendelkezéseit alkalmazni. A beczikkelyező törvény 2. §-ának 1. bekezdésében a főokmány büntető és egyéb rendelkezései a magyar állampolgárokra és magyar hajókra is irányadóknak kimondatván, azt, hogy ezen szabályok alapján a bíráskodást a konzuli bíróságok fogják gyakorolni, a konzuli bíráskodásról szóló 1891 :XXXI. t.-cz. 2. §-a értelmében kiadandó rendelet fogja megállapítani. A marokkói konzuli bíróság hatáskörét ily irányban külön kiterjeszteni azért lesz szükséges, mert a konzuli bíróságok büntető hatásköre eddig rendszerint csak a kihágási ügyekre terjed ki; a főokmányban meghatározott büntetendő cselekmények pedig a kifejtett okoknál fogva vétségeknek lesznek tekintendők. A konzuli bíróságok hatáskörének ez a kiterjesztése megtörténhetnék már ebben a beczikkelyező törvényben is, de a mint az 1891: XXXI. t.-cz. 2. §-a általában czólszerűnek tartotta, hogy a külföldön eljáró konzuli bíróságok hatáskörének gyakran diplomácziai tekintetek figyelembe vételét is igénylő tágítása vagy szűkítése a mmisterium jogkörébe utaltassók, ép ugy a jelen esetben is czélszerűnek látszik, hogy a szóban forgó hatáskörkiterjesztés a ministerium által történjék azért, hogy az esetleg e téren netalán szükségessé váló későbbi változtatásokat is a ministerium az 1891: XXXI. t.-cz. 18. §-ában kimondott, az országgyűlésnek teendő jelentés kötelezettsége mellett eszközölhesse. Ugyanígy történt már eddig is a marokkói consuli bíróságok hatáskörének kiterjesztése védjegy ügyekben, a miről a ministerium annak idején jelentést tett a képviselőháznak (1. 1896/901. évi országgyűlés képviselőházi irományok 29. k,, 863. sz. és 30. k. 881. sz.).
