Főrendiházi irományok, 1906. II. kötet • 113-186. sz.
Irományszámok - 1906-178
378 178. szám. szűnt és azóta ez az iparág ujabb fellenditésére tett kisérletek eredménytelensége után csak a legutóbbi időben sikerült biztositani, hogy Fiúméban egy nagyobbszabású hajógyár lótesittessók. Ily módon segélyezési rendszerünknek kizárólag a hazai hajóópitós támogatására való alapítása szükségszerűen csak kevés hajó beszerzését tenné lehetővé ós nem engedné elérni azon czélt, hogy hajóállományunkat a közgazdaságunk érdekében kívánt nagyobb mérvben szaporíthassuk. Mindemellett a hazai hajóépités fellenditésónek nagy előnye a kereskedelmi tengerészet fejlesztésénél sem hanyagolható el s e végből a javaslatba a hazai hajóépitő ipar foglalkoztatására jelentékeny összegű külön segélyek vétettek fel, hogy hajózási vállalataink megrendeléseiket a hazai gyárban igyekezzenek megtenni. Ez természetesen csak annyiban lehetséges, a mennyiben a hazai gyár a megrendeléseket vállalhatja; a mitől azonban a hajók beszerzésére irányuló hajlandóságot függővé tennünk nem lehet. De ha a viszonyok mai kényszeritő hatása alatt hajórajunk szaporítása érdekében a külföldön való építtetések segélyezésétől nem térhetünk is el, azért nem szabad megengednünk azon eddigi gyakorlat továbbterjedését, mely szerint a szabadhajózásban segélyezett hajóink a hazai forgalom közvetítésére csak elenyésző inertekben használtattak. Egy oly hajó, mely külföldön épül és mely segélyezésének egész tartama alatt idegen forgalmi viszonylatok kiszolgálására használtatik, annyira távol áll a hazai érdekek méltán megkövetelt kielégítésétől, hogy azt indokoltan segélyben nem részesíthetjük. A szabadhajózási hajók foglalkoztatásánál mutatkozó ezen szabálytalanságot az e tárgyban bemutatott korábbi törvényjavaslatok a járatsegélyek felemelésével vélték megszüntethetőnek, kiindulva abból a feltevésből, hogy a nagyobb járatsegélyekkel jövedelmezőbbé tett hazai járattelj esi tmény az idegen viszonylatokban való hajózás üzleti előnyeit ellensúlyozni fogja. Ezen feltevés azonban nem nyújt teljes biztosítékot arra, hogy a szóban levő szabálytalanság csakugyan kiküszöböltessók ; elengedhetlen tehát, hogy e tekintetben más megoldást keressünk. Ezen megoldásnak azonban nem szabad olyannak lenni, mely a vállalatok üzleti szabad mozgását megakaszsza és a reájuk nézve kínálkozó kedvező konjunktúrák kihasználását gátolja. Ez hajózásunkat csak gyengítené és a törvényjavaslat czéljával éppen ellenkező hatást érne el. Tényleg nem is abban áll a kifogás, hogy hajóink a külföldi forgalom előnyeiben mennél inkább részesedni kivannak, hanem azon indokolhatlan körülményben, hogy ezekért a hajókért, a melyek nagyobb haszon elérése A 7 ógett a hazai érdekeket következetesen mellőzik, még államsegélyt is adjunk. Ezzel az eljárással szakitanunk kell ós ezért a javaslat 5. §-ában azon ujitás vétetett fel, hogy a beszerzési segélyek élvezete a hajónak a hazai közgazdaság érdekében történő foglalkoztatásától tétetik függővé. E tétel felállítás a mellett azonban figyelemmel voltam arra, hogy annak gyakorlati alkalmazása a hajózási vállalatok érdekeivel lehetőleg összhangba hozassék. A beszerzési segélyekhez való igény fentartásához ugyanis a javaslat idézett §-a nem kivan többet, mint azt, hogy a hajók óvenkint legalább egyszer érintsenek valamely hazai kikötőt ós ezen óv alatt a hazai közgazdaság érdekében csupán egyharmad rakományt szállítsanak. A hajósvállalatnak teljes szabadságára van hagyva, hogy ezen egy járatot mikor ós hogyan kívánja teljesíteni, sőt az esetben, ha az ilyképp előirt járat teljesítésének elvállalásával egy más viszonylatban kínálkozó előnyösebb járatot kellene
