Főrendiházi irományok, 1906. II. kötet • 113-186. sz.
Irományszámok - 1906-176
336 176. szám. A törvényjavaslat hatálya az állami kedvezményeket illetőleg ugyancsak 1915. végéig terjed és ezzel is jelezni kívánja egész törekvésünk irányát, t. i. hogy addig teljesen elő kell készülni, mindazonáltal szükségesnek tartom itt is jelezni — a mit fentebb már emiitettem — hogy meggyőződésem szerint a hazai iparnak állami istápolása még a vámterületi önállóság mellett is — legalább az első években - szükséges lesz, hogy annak fejlődése irányitható legyen. À javaslat szándékosan nem emliti fel a segélyezésekre szolgáló fedezetet, hanem csak általánosságban tesz említést a kereskedelemügyi ministernek iparfejlesztési czélokra rendelkezésére bocsátandó fedezetről. Ennek magyarázata az, hogy a kormány nagyszabású iparpolitika tervével foglalkozván, azon aránylag szerény — az 1907. évre pl. 2,400.000 koronában előirányzott — költségvetési adományon kivid, mely e czélra rendelkezésre áll és rendelkezésre bocsátható, nagyarányú iparfejlesztési alap létesítését tervezi, a melyből azután az iparfejlesztés költségeit fedezné. Ily iparpolitika azután valóban a legerősebb intézményes garantiája lenne gazdasági önállóságunknak, melyre minden erőnkből törekednünk kell, melynek biztosításáért semmi áldozat sem lehet sok. A törvényjavaslat 10. §-a a kedvezmények megvonhatása iránt rendelkezik. Ez is uj rendelkezés a törvényjavaslatban. Igaz ugyan, hopy az engedélyezett kedvezmények akkor is megvonhatok, ha erre nézve külön törvényes rendelkezés nincs, mert lnsz feltételekhez lévén kötve az engedélyezés, azok bé nem tartása elég jogalap a kedvezmények megvonására. Ámde ennek daczára is ezélszerű volt — nézetem szerint — a megvonhatásra vonatkozó rendelkezésnek magába a törvényjavaslatba való felvétele, mert szemben a kötelezettségek elvállalásával engedélyezett kedvezményekkel, magának a törvényjavaslatnak kell rendelkezést tartalmaznia arra az esetre, ha vállalt kötelezettségek nem teljesíttetnek. E részben a javaslat annyira szigorú, hogy a feltótelek bármelyike nem teljesítése esetén a kedvezmények már megvonhatok. A 11. §. az engedélyezett kedvezmények közzététele ós az iránt rendelkezik, hogy a kedvezmények engedélyezéséről a kereskedelemügyi minister évenként a költségvetés kapcsán jelentést tartóz*'k az országgyűlés elé terjeszteni. Ez utóbbi rendelkezés teljesen uj, de folyománya annak a kiterjesztett diskretionalis jognak, melyet a törvényjavaslat á kománynak nyújt, melylyel szemben elengedhetetlenül szükségesnek tartom, hogy az országgyűlésnek mód és alkalom nyujtassék e jog miképeni gyakorlásának ellenőrzésére. Az engedélyezett kedvezmények közzététele tekintetében azt az újítást tervezi á javaslat, hogy egyrészt az összes érdekelt tényezők egy helyről, az engedélyező minister által értesíttetnek, miáltal elesik annak a szüksége, hogy pl. a pónzügymihisíer külön értesítse a pónzügyigazgatóságokat ; másrészt a községek terhére eső kedvezmények szempontjából a belügyminister is bevonatott e körbe. Gyáriparunk fejlesztése nemcsak általános közgazdasági, hanem helyi érdek is. Ez indokoljn azt, hogy annak érdekében necsak az államkincstár, hanem a közvetlenül érdekeli községek és törvényhatóságok is hozzanak áldozatot. Már az 1899. évi XLIX. t.-cz. (9. §) is tartalmazott ez iránt rendelkezést, de a jelen törvényjavaslat annál tovább megy, amennyiben 12. §-ában kimondja, hogy a jelen törvényjavaslat aki eső gyárak és ipartelepek létesítését vagy kibővítését a törvényhatóságok és községek pénzbeli és egyéb támogatás által is elősegíthetik.
