Főrendiházi irományok, 1906. II. kötet • 113-186. sz.
Irományszámok - 1906-176
634 176. szám. nincs kizárva, hogy egyes gyáripari ágaink rendkivüli védelemre szorulhatnak. Erre az esetre lesz igénybe vehető az ezen szakaszban megadott felhatalmazás, mely egyes vállalatokra sohasem lesz alkalmazható, hanem mindenkor csak egész iparágakra. Ebben az utóbbi körülményben rejlik egyúttal biztositéka is annak, hogy ez a felhatalmazás tényleg csak akkor és csak kivételesen fog igénybe vétetni, ha tényleg nagyon fontos közgazdasági érdekek fogják azt kivánni. A 6. §. kiterjeszti a vasúti kedvezményeket. Eddig a m. kir. államvasutakon és a kamatgarantiát élvező vasutakon a kedvezményezett gyárak épitéséhez és berendezéséhez szükséges anyagok és tárgyak önköltségen való szállitása volt csak biztosítva. A javaslat fentartva ezt a kedvezményt, jövőre nézve felhatalmazza a kereskedelemügyi ministert, hogy a gyáraknak általában, tehát nemcsak a kedvezményekben részesülőknek, az iparvágányoknak önköltségen való építtetését és a tolatási költségek leszállítását egészen az önköltségekig, sőt utóbbiak teljes elengedését is bizonyos időre biztosithassa. Az ily vasúti kedvezmények szorosan véve nem is tartoznának törvénybe, mert a tarifapolitika administrativ ügykörbe tartozván, az a kereskedelemügyi minister rendelkezési jogkörébe esik. Az eddigi három hasonló törvény azonban az önköltségi szállítási kedvezményekre is kiterjedvén, az ujabb vasúti kedvezmények is ide voltak felveendők, a mi egyébként czélszerű is, hogy ennek révén az iparvállalatot létesíteni akaró tőke eleve tájékozva legyen a nyerhető kedvezményekről Az iparvágányok tekintetében eddig némileg tartózkodó állást foglalt el a vasúti igazgatás. Ezt a felfogást nem oszthatom, a mennyiben az iparvágány mindenképen alkalmas a vasút forgalmának növelésére és mint ilyen, lehetőleg előmozdítandó. A javaslat 7. §-ának első bekezdése lényegében azonos az 1899. évi XLIX. t.-cz. 6. §-ával, csupán a kedvezmények engedélyéhez kötött feltételek körét terjeszti még ki. Egészen új rendelkezést tartalmaz ellenben ezen szakasz második bekezdése, mely fentartva indokolt esetekre a kereskedelemügyi minister felmentését, kötelezi a kedvezményekben részesülő vállalatot, hogy a gyárának építéséhez és berendezéséhez, úgyszintén az üzemhez szükséges anyagokat, félgyártmányokat és tárgyakat, a mennyiben a magyar korona országaiban megfelelően készülnek, illetve termeltetnek, a hazai ipar, illetve termelés révén tartoznak beszerezni. Akkor, midőn az állam rendkivüli kedvezményeket nyújt az iparnak, illetve rendkivüli eszközökkel fejleszti azt, a legkevesebb, a mit attól megkövetelhet, hogy a hazai ipari termelést maga részéről is előmozditsa, illetve, ha hazai anyagok rendelkezésre állanak, ezek feldolgozására legyen köteles Ez a feltétel a kedvezmények és államsegély engedélyezésekor eddig is kiköttetett, de sokkal hatékonyabban lesz alkalmazható, ha erre nézve törvényes kötelezettség áll fenn. Ezzel a kötelezettséggel szemben azonban gondoskodni kell oly eshetőségekről is, ha a hazai termelés az ezen rendelkezéssel neki biztosított helyzetét indokolatlanul kívánná kihasználni, mivel szemben viszont védeni kell a keletkező uj ipart, el is tekintve attól, hogy a nyújtható kedvezmények pénzértéke esetleg kisebb lehet, mint a befektetéseknek ily módon való emelkedése, vagy az üzem költségei. Ily esetekre szolgál a kereskedelemügyi ministernek e szakaszban adott felhatalmazás.
