Főrendiházi irományok, 1906. I. kötet • 1-112. sz.

Irományszámok - 1906-9 - 1906-10

9—10. szám. 19 9. szám. (2. ülés, 13. jegyzőkönyvi pont.) József főherczeg köszönete a főrendekhez, atyja elhunyta alkalmából nyilvánított részvétükért. Nagyméltóságú uram! Kérem méltóztassék a magyar Főrendiháznak — mely gyászombani részvétéért és kimondhatatlan fájdalmamban való jóleső, meleg osztozásáért — hálatelt szivem mélyéből fakadó forró köszönetemet átadni, melylyel maradtam Nagyméltóságodnak mindenkoron igaz hive és tisztelője : Kelt Middlehesheben, 1905. VII/4. József főherczeg s. k. 10. szám. (2. ülés, 14. jegyzőkönyvi pont.) József főherczeg köszönete a főrendekhez, fia elhunyta alkalmából nyilvánított részvétükért. Nagyméltóságú uram! A keserű fájdalomtól megtört szivvel és gyászbaborult lélekkel hajlunk mi ml ketten a Mindenható akarata előtt és viseljük a nehéz csapást, melyet reánk mért. Ezen kimondhatatlan bánatunkban jóleső enyhülést hozott vérző szülői szivünkre azon meleg részvét, mely édes hazánk minden részéből felénk hangzott, igy a Méltóságos Főrendek szeretetteljes meleghangú rósz vét irata is a legőszintébb hálával telt visszhangra talált keblünkbon. Kérem Nagyméltóságodat méltóztassék megtört sziveink mélyéből fakadó hálás köszönetünket a Méltóságos Főrendeknek tudomására hozni. Nagymóltóságodat üdvözölve maradtam mindenkoron hálás és őszinte hive: Kelt Kis-Tapolcsányban, 1905. évi október 12-én. József főherczeg s. k. ;Í*