Főrendiházi irományok, 1901. XVII. kötet • 505-550. sz.

Irományszámok - 1901-514

514. szám. 63 Ezért tartotta a pénzügyminister velem egyetértve szükségesnek, hogy a törvényjavaslatban gondoskodás történjék, egyfelől az 1904. év végén főleg a kölcsön-szükséglet nem teljes mértékben történt kivetése folytán mutatkozandó, fedezetlen társulati terheknek megfelelő módon való fedezéséről és másfelől arról, hogy az 1905. évtől kezdve a kölcsönök szükségletének teljes összegében leendő kivetése biztosittassék. Utóbbiról a törvényjavaslat 12-ik §-a gondoskodik, a melyben egyúttal felhatalmaztatik és utasittatik a földmivelésügyi minister, hogy ha a társulat ezen kötelességének nem felelne meg, a társulat által a két kölcsön annuitására kivetett és az évi 935.654 K 06 f. közti különbözetet a társulati érdekeltekre pótlólag kivesse. Az első követelményről, az 1904. év végén mutatkozandó hiány fedezéséről gondoskodik a, törvényjavaslat 6-ik §-ának 4. pontja. Hogy mekkora lesz ezen fentebb az 1885. évi 23. t -ez. 123-ik §-a b) pontjának a társulatra kedvezőbb magyarázatával 199.700 koronára kiszámított és a javaslat szerint kölcsönből fedezendő összeg, azt a pénzügyminister számvevősége csak 1909. év végén fogja pontosan megállapithatni, mert most nem tudni mekkora összeg lesz a kivetésekből 1909. év végéig behajthatatlanná. A legkedvezőbb esetben a fedezendő Összeg 199.700 K lenne. Miután ezek szerint sem ezen hiánynak 1909. évvégén leendő összege, sem a legfeljebb 5,273.297 K-ra előirányzott kamatmentes állami előlegnek valódi öszszege ma nem ismeretes, a 6-ik §-ban nem volt módomban az effektiv kölcsön összegét számszerint megnevezni, a melyet a felveendő névértékű kölcsönnek tisztán eredményezni kellene. Feltéve, hogy a 6-ik §. 1. és 4. pontjaira most emiitett számok nem változnak, •*- a mi azonban ki van zárva — a társulatnak oly kölcsönt kellene felvennie, a mely tisztán 5,273.297 + 52.0000 +160.000 + 199 700= 6,152.997 K-nát eredményezzen. A társulatnak — hogy ezen összegeket 1910. év január hó 1-én visszatéríthesse, a kölcsönt 1909. év második felében kell felvennie. Nincs ok feltételeznem, hogy a társulat a törvényjavaslatban biztosított kedvezmények sorozata után ebbeli kötelezettségének meg ne feleljen, mégis gondoskodni kellett a javaslat 6-ik §. utolsó bekezdésében, hogy abban az esetben, ha a társulat a kölcsönt a megadott időben fel nem venné, a pénzügyminister az előlegek és fentebb részletezett összegek megtérítésére és ezen Összegeknek 1910. évi január hó t-től a kölcsön felvétele napjáig számitott 4°/o-os kamataira szükséges összeget legalább 50 év alatt törlesztendő kölcsön alakjában a társulat terhére felvegye és a kölcsön annuitásának azt a részét, a mely a törvényjavaslat 7. §-a szerint 1910. évi január hó 1-től folyósítandó adóvisszatéritésben fedezetet nem talál, 1910. év január hó 1-től a társulati tagokra kivethesse. A javaslat 7. §-a a társulat részére biztosítja az újabb liquidatióhoz, illetve adóvisszatéritéshez való jogot az 1897. év óta az 1881. évi XLII. és 1889. évi XXIX. t.-cz. szerint számba veendő munkálatokra fordított, a most tervbe vett munkálatok során ilyenekre költendő, még nem liquidait alapbefektetések után még abban az esetben is, ha ezen befektetések az eddig már liquidait alaptőke V* részét még nem is érnék el és gondoskodik arról, hogy ezen befektetés után az adóvisszatérités minden körülmények közt 1010. év január 1-től folyósít tassék, a mely naptól kezdve a befektetés után a társulatot terhelő összeg az árterületre tényleg kivetendő lesz. Ennek kapcsán a javaslat 8. §-a abban a további kedvezményben részesiti a társulatot, hogy a jelen törvény alapján felveendő kölcsönök annuitásának fedezésére első sorban a társulatot 1905. évi január hó 1-től megillető 89.025 korona 73 fillér és az előző szakasz szerint 1910. évi január hó