Főrendiházi irományok, 1901. XVII. kötet • 505-550. sz.

Irományszámok - 1901-513

1â 513. szám. A kormány jak ezen elhatározásánál különös figyelemmel kellett ugyanis lennie arra, hogy az 1891. évben kötött kereskedelmi szerződéseink sem az első sorban reánk nézve mérvadó német birodalom, sem a többi államok által fel nem mondattak, mig mi az Olaszországgal fennállott kereskedelmi és hajózási szerződésünket a fentemiitett időpontra felmondottuk; gondoskodnunk kellett tehát arról, hogy a fennálló középeurópai szerződéses vámrendszer eomplexumából, illetve az újonnan létesítendő európai szerződéses vámrendszer előnyeiből ki ne rekesztessünk s első sorban Olaszországgal addig is, mig a végleges szerződés megkötésére a törvényes előfeltételek megalkottathatnának, a szerződéses viszony folytonosságának fentarthatása végett ideiglenes megállapodást létesitsünk. A nemzetközi kereskedelmi és vámpolitikai viszonyok folyamatban levő alakulása mellett nyilvánvaló, hogy a teljes gazdasági elszigeteltség veszélyének tettük volna ki magunkat, ha késlekedtünk volna Olaszország «ürgetéseinek megfelelni, mely állammal felmondásunk következtében a szerződéses viszonyunk már lejárt. . Az Olaszországgal meginditott bizottsági tárgyalások folyó évi július hó 5-én Rómában kezdettek meg s ugyanazon hó 14-én Vallombrosában folytattatva folyó évi szeptember hó 21-én azzal az eredménynyel fejeztettek be, hogy az Olaszországhoz való kereskedelmi viszonyainknak a kötendő uj végleges szerződés életbeléptetéséig való szabályozása iránt az ezennel benyújtott törvényjavaslattal beczikkelyezés végett előterjesztett nyilatkozat aláíratott és egyszersmind jegyzőkönyvi megállapodás jött létre az iránt, hogy a nyilatkozatban foglalt intézkedéseknek folyó évi október hó 15-én leendő életbeléptetéséig a folyó évi szeptember hó 30-án lejárt szerződéses állapot kölcsönösen változatlanul fentartassék. Az utóbbi 14 napi provisoriumnak közbevetőleg történt és tisztán a status quo változatlan meghosszabbítására szorítkozó megállapítását az a körülmény tette szükségessé, hogy az újabb, most szóban forgó provisorium életbeléptetésére megkívántató intézkedések kellően előkészithetők legyenek. A kormánynak különös gondja volt arra is, hogy a fentebb kifejtett szempontoknál fogva az ország rendelkezési szabadsága ezen ideiglenes rendezés által kelleténél hosszabb időre le ne köttessék. Erre való tekintettel a nyilatkozatban, melynek érvénye *q uj kereskedelmi szerződés életbeléptéig terjed, kiköttetett, hogy ezen ideiglenes megállapodás hatálya a szerződő felek által hat havi előzetes felmondással az 1905. évi deczember hó 31-ét követő bármely napra megszüntethető. Ezen kikötés ezenkívül a nemzetközi kereskedelmi politikai viszonyok még előre nem látható alakulására való tekintettel is szükséges volt. Az Olaszországgal létrejött megállapodások legsarkalatosabb pontját a borkérdés szabályozása képezte. Az olasz kormány fogyasztó piaczaink megtarthatása végett sokáig szívósan ragaszkodott azon követeléséhez, hogy a borra nézve ezentúl is. még pedig eredeti álláspontja szerint csakis az olasz borok által igénybevehető bizonyos vámkedvezményt, engedélyezzünk. Ezzel szemben a magyar kormány rendithetetlenül azon álláspontot foglalta el és kötelességszerűleg arra törekedett, hogy a filloxera pusztításai következtében nagy anyagi áldozatok árán reconstruált hazai szőlőművelést az olasz borok káros versenye ellen megvédje. Ezen nagy érdekellentét daczára hosszú tárgyalások és sok nehézség leküzdése után sikerült az olasz kormánynyal a kölcsönös érdekek méltányos kiegyenlítésével oly megállapodásra jutni, melynek értelmében az olasz kormány az ismét fellendült borgazdaságunk érdekeivel Össze nem egyeztethető követeléséről lemondott és beleegyezett abba, hogy a borok egyszer s mindenkorra még csak a folyó év utolsó két és fél hónapjában legyenek bizonyos meghatározott mennyiségben kedvezményes vám mellett behozhatok, azontúl pedig a borokra nézve sem az