Főrendiházi irományok, 1901. XVII. kötet • 505-550. sz.
Irományszámok - 1901-524
524. szám. 139 hogy miután a Rába folyó magasan emelkedő árjaival, a Rábcza, Répcze és a Marczal vizei fölött folyván, leginkább táplálja a Fertő-tó medrét, ennek szabályozása nélkül a többi folyók szabályozására gondolni sem lehet. A Rába folyó mellett Vasmegye területén a kis Rába-toroktól egész Pátyig rendes eszterű védtöltés állott, mely a Rába balpartja egész hosszában hivatva volt a kiöntéseket megakadályozni. Minthogy azonban a szerzett tapasztalatok szerint a Rába korántsem képes árvizeit levezetni, a Rábcza külön szabályozása és a Fertő tó lecsapolása, — a mely ép agy, mint az Aral-tó Ázsiában bizonytalan időben magától kiszáradni és ismét vizzel megtelni szokott — kétségtelenül a sopronmegyei Rábaköz és a győrmegyei Tóköz elárasztással járó tetemes károkat okozott volna az által, hogy a Rába vize egyenesen a Rábaközbe és onnét a Tóközbe hömpölyögve keresett volna magának árteret. E veszély felismerése a Rába és Alsó-Rábczavölgyi érdekeltséget arra birta, hogy 1868-ban utólag a Rábcza egyedüli szabályozásának a végrehajtás alatt levő tervének megváltoztatásával egyhangúlag elhatározták, hogy a Rábcza - szabályozással egyidejűleg a Rába-szabályozás is kapcsolatosan bajtassék végre, és kimondották, hogy ezen munka költségeihez bírtok-, illetőleg haszonarány szerint hozzájárulnak. 1872-ben azonban az érdekeltség tovább menve, ezen tervtől ismét eltérőleg ezen szabályozással egyidejűleg a Fertő-tó lecsapolását is kapcsolatba hozni kérelmezték. Az érdekeltségek által hangsúlyozott óhajnak indokoltságát a kormány elismervén, 1873. évben tartott közgyűlésükben alkotott alapszabályt helybenhagyván, a társulat megkezdte munkálkodását — de sikert nem mutathatott fel, — s igy a kormány kénytelen volt tekintettel a Rába-vidék árvízkárosult lakosainak Ínséges állapotára r — megengedni, hogy a 12 millió frtra tervezett, az öntöző- és malomcsatornák kihagyása mellett — 11 millió forint építési költséggel engedélyezett építkezéseket egymást követő sorban és szakadatlan összefüggésben való végrehajtása helyett a Fertő-tó lecsapolási és egyéb apróbb vizek rendezésének jobb időkre való elhalasztása mellett egyedül csak a mívelés alatt álló földterületeknek az árvizek elleni biztosításába, vagyis az ezzel szorosan összefüggő belvizek levezetésébe beleegyezni. A bizottság utal a mmisteri indokolásban részletesen előadott szabályozási akadályokra, valamint a költségekre, csak azt kívánja kiemelni, hogy az 1902. évi november hó 7-én megtartott társulati közgyűlés a szabályozás ellen foglalt állást s a költségeket megtagadta s az ezen munkával járó költségeket is az államkincstár terhére kérte átvállalni. Hosszú vajúdások után a szabályozási munkák, közte a Hanság csatornának 15 méter fenékszélességgel való kiépítése 1895-ben befejeztettek és államilag átvizsgáltattak. 1893-ban a tiszai alapból engedélyezett 1,760.000 frt állami előleg, valamint az elodázhatlan kötelezettségekből származó 850.000 frt költségek egy hosszúlejáratú törlesztóses kölcsön útján fedezendők s a mennyiben a társulat e kölcsönt fel nem venné, a kormány felhatalmazást nyert, hogy azt a társulat terhére felvehesse és az érdekeltekre kivethesse. Az ártér legnagyobb részében a belvizek rendezetlenségéből s a lecsapolás hiányos voltából bekövetkezett súlyos helyzet miatt, a társulat kijelentette, hogy a szabályozás befejezésére szükségelt költségeket el nem birja, A kormány ennek folytán egy szakbizottságot küldött ki azzal az utasítással, hogy megvizsgálván úgy a Fertő-tó vidékeit, valamint a szabályozandó területeket, részletes jelentést tegyen, e bizottság jelentésében hangsúlyozta a belvizek rendezésének szükségét és a Fertő-tóban végzendő munkálatok tisztá18*
