Főrendiházi irományok, 1901. XVII. kötet • 505-550. sz.

Irományszámok - 1901-518

518. szám. 101 viszonyok között megfelelőbbnek vélte, ha a kérdés a szerb igényeknek általunk való önkéntes elismerésével oldatik meg. Á magyar bizottság, melynek elnöke gróf Pejacsevich Tódor főispán, tagjai pedig Weigl József cs. és kir. vezérkari őrnagy és Ghavrak Levin zimonyi kir. járásfőnök voltak, — megállapította ugyanis, hogy a kérdésben forgó sziget nem azonos sem az u n. racsai szigettel, sem egyáltalán ama 13 szávai sziget egyikével sem, melyeket Gvadagni őrgróf 1741. évben az 1739-iki belgrádi béke, illetve az ennek végrehajtására vonatkozó 1741-iki s a kataszterbe való felvétel alapjául vett konstantinápolyi egyezmény alapján Mária Terézia királynő nevében birtokba vett, és pedig abból az egyszerű okból nem, mert ezen kérdéses sziget még az 1786. s illetve 1845. években, mikor a szávai szigetekről térkép-felvétel készült, nem is létezett ; megállapította, hogy a »Mlin >ki Ottók« képződését illetőleg semmi kétség sincsen az iránt, hogy az csak az 1845 —1873. évek közötti időszakban a szerb parttól való elválás utján oly módon keletkezett, hogy a Száva egy új ágával a szerb partba behatolt s ottan a »Mlinski Ottok«-ot elszakítva, tért vissza az anyamederbe ; megállapította, hogy a szerbek a szigetnek folytonos birtokában és használatában voltak; egyalkalommal az 1890. év folyamán tétetett ugyan kísérlet, hogy ebben megakadályoztassanak, — viszont az erdőkincstár vélt tulajdonjogát tényleg soh tsem érvényesítette, mig a szerbek tulajdonjoguk korlátozását a legerélyesebben visszautasították. Ezek szerint sem magán-, sem államjogi szempontból nem lehetne alapotalálni arra, hogy a magyar államnak ezen szigethez való tulajdonjoga igényelt tessék. Ugyanis 1. a magas portával 1741. évben kötött konstantinápolyi egyezmény szerint, — mely a kataszteri felvétel és telekkönyvezés alapjául szolgált, — az összes szávai szigetek az Unnának a Szávába ömlésétől egészen a Szávának a Dunába beömléseig, az u. n. »Nagy-Gzigány« sziget kivételével Magyarországhoz tartoznak ugyan, de, a mint a kiküldött bizottság ezt megállapitötta, a »Mlinski Ottók« sziget nem azonos sem az u. n. racsai szigettel, sem egyáltalán ama 13 szávai sziget egyikével sem, melyeket Gvadagni őrgróf 1741. évben a hivatott konstantinápolyi egyezmény alapján Mária Terézia királynő nevében birtokba vett ; de azonos nem is lehet, mert ezen sziget még az 1786. s illetve 1845. években nem is létezett. % A tulajdonjog nem vitatható az 1739-iki belgrádi egyezmény VII. czikkelye alapján sem, a mely szerint »ha a Dunán vagy Száván szigetek keletkeznének vagy már keletkeztek, azok annak a szerződő félnek javára esnek, melynek partjaihoz közelebb esnek«. Mert az emiitett bizottsági megállapodás eredménye szerint a » Mlinski Ottók« egy olyan új sziget, mely a szárazföldtől való elválás által keletkezett, s ilykép földtani és jogi szempontból nem tekinthető olyan új képződménynek, mely az 1739-iki belgrádi szerződés rendelkezései alá esnék. Ezen sziget alkatrészei nem újonnan képződtek, csak új alakot, illetve elhatárolást nyertek, mely változás jogviszonyaira befolyással nem lehet. Ily körülmények között felesleges volna, hogy a kérdés még nemzetközi bizottság elbírálása alá is bocsáttassék, mely csak azt állapithatná meg. a mi részünkről önkéntesen is elismertetik és minden esetre méltóbb eljárás az, ha ezt az elismerést magunktól tesszük meg akkor, midőn a mi igényünk tarthatatlanságáról meggyőzödtünk. A mi az ügynek ezek szerint rendezését illeti, kétségtelen, hogy a szóban levő sziget csak közigazgatási közegeinknek tévedése folytán került a hazai kataszterbe és telekkönyvbe s tüntettetett fel a magyar korona országaihoz tar-