Főrendiházi irományok, 1901. XIV. kötet • 424-455. sz.

Irományszámok - 1901-436

78 436. szám, Ennek a sanatoriumnak létesítésével azonban az egyesület szerény pénzeszközeit nemcsak kimentette, hanem túl is haladta, ugy hogy további pénzbeszerzésről kellett gondoskodni egyrészt a már elvállalt kötelezettségek teljesitése, másrészt az egyesület tevékenységének folytatása, nevezetesen a már meglevő sanatorium kibővitése és a tüdővész elleni védekezésre vonatkozó ismeretek népszerű terjesztése czéljából. Az egyesület vezetői már régebben elhatározták egy nyereménykölcsön felvételét; a szándék azonban a pénzpiacz helyzetének kedvezőtlen alakulása miatt a legújabb időkig nem volt megvalósítható. Most végre sikerült az egyesületnek egy budapesti bankcsoporttal szerződést kötni, mely szerint a bankcsoport egy három millió korona névértékű nyeremény kölcsönt venne át az egyesülettől meghatározott árfolyamon és ezenfelül a bankcsoport tiszta nyereségében 50% erejéig leendő részesedés mellett. A kölcsön 5 K névértékű nyeremény-kötvényekre oszlik ; sorsolási terve 65 évre szól; a sorsolási idő egész tartama alatt kizárólag nyeremények sorsoltatnak és fizettetnek, a törlesztés a 65-ik év végével egyszerre — névértékkel — történik. Az évi szükséglet az első 5 évben évenkint 173.000 K, a 6 — 10. évben évenkint 95.000 K, a 11—20. évben évenkint 5^.000 K, a 21-33. évben évenkint 45.000 K, a 34—64. évben évenkint 35.000 K, a 65. évben pedig nyereményekre 39.900 K és az összes kötvények tőketörlesztésére 3,000.000 K. A vonatkozó szerződést az egyesület nekem bemutatván, meggyőződtem arról, hogy a kölcsön a közhitel szempontjából kifogás alá nem esik, a kölcsönvevő szempontjából pedig elég előnyös, a mennyiben az egyesület részére a kölcsön ellenértékéből — a kölcsön szükségletének fedezésére szolgáló 2/200.000 K sorsolási alap levonása után és a nyereségrészesedést számításon kivül hagyva — tisztán 852.500 K marad meg. Ily körülmények között nézetem szerint a törvényhozás alig zárkózhatik el az elöl, hogy az emiitett nyereménykölcsön kötvényeinek kibocsátására az engedélyt megadja, mert az egyesületnek eminenter közhasznú, sőt az állami érdek szempontjából is kiváló jelentőségű működésével szemben ez — mondhatni — a legkevesebb, a mit az állam az egyesület támogatása körül tehet. A kibocsátás engedélyezésére kérek tehát felhatalmazást a javaslat 1. §-ábao. A kötendő kölcsönügyletre vonatkozó szerződés értelmében a nyereménykötvények eladási árából sorsolási alapként a m. kir. központi állampénztárba 2,200.000 K fog lefizettetni, mely összeg a jelenlegi kamatozási viszonyokat alapul véve, elégséges lesz a sorsolási terv szerint szükségelt nyeremény- és tőketörlesztési Összegek kifizetésére. Minthogy azonban a kamatozási viszonyok alakulását 65 évi időtartamra teljes pontossággal előre megállapítani alig lehetséges, a kölcsönt közvetítő bankcsoport a kölcsön kedvezőbb financirozhatása érdekében azt kívánja, hogy az állam az egyesülettel szemben kötelezettséget vállaljon arra nézve, hogy a m. kir. központi állampénztár által kezelendő sorsolási alap és annak kamatainak felhasználásával a sorsolási terv szerint szükséges ősszegeket minden esedék alkalmával az egyesület rendelkezésére bocsássa. Tekintve, hogy még abban az esetben is, ha a sorsolási alapnak gyümölcsöztetése átlagban 4°/°-on valamivel alul marad, az alap kamataival együtt fedezni fogja a kölcsönnek összes nyereményeit és törlesztési szükségletét s igy a kivánt kötelezettség elvállalása az államkincstárra csak abban az alig számításba vehető esetben róna terhet, ha a sorsolási alapnak mindenkori álladéka átlagban csak fóval 4°/o-on alul levő kamatláb mellett lenne gyümölcsöztethető, — vagyok bátor a javaslat 2. §-ában az ennek a követelésnek elvállalására vonatkozó fel-