Főrendiházi irományok, 1901. XIV. kötet • 424-455. sz.
Irományszámok - 1901-432
432. szám. 51 2-ik melléklet a 432. szánul irományhoz. Indokolás, „a mérsékelt árú marhasóról szóló 1897, évi I. törvényczikk módosításáról" készített törvényjavaslathoz. Bár a mérsékelt árú marhas óról szóló 1897. évi I. törvényczikk hatálya alatt a marhasó eladási forgalma évről-évre emelkedett is, a mennyiben 1897-ben 54.379, 1898-ban 69.348. 1899-ben 80.267, 1900-ban 82.044és 1901-ben 85.209 métermázsát tett ki a kincstár által eladott mennyiség, — kétségtelen tény, hogy a forgalomnak eme látható emelkedése daczára is a fogyasztás sehogy sem áll arányban az ország marhaállományának tényleges sószükségletével. A 7*8 millió nagy és 15*7 millió apró marhából álló országos marhaállomány mellett és alapul véve 20, illetve 4 kilogramm átlagos évi sószükségletet, az évi fogyasztásnak 2-2 millió métermázsára kellene rúgnia, holott a fentebb kitüntetett adatok szerint az országos szükségletnek körülbelül csak 4°/o-a nyer tényleg kielógitést. A fogyasztásnak eme kedvezőtlen alakulása két indokra vezethető vissza. Első sorban az 1897. évi I. t.-cz. 2. §-ának ama intézkedésére, mely a marhasó alapárát 10 koronában állapította meg ós mely különösen a jelenlegi súlyosabb gazdasági viszonyok között gazdaközönségünknek nem tette lehetővé, hogy marhaállományát a tényleges szükségletnek megfelelő vagy ahhoz közel álló mennyiségű sóval kielégíthette volna, másodsorban pedig az 1897. évi I. t.-cz. 3. és 4. §-ainak ama intézkedéseire, melyek a marhasó forgalmát úgy az elárusitó, mint a vevővel szemben szigorú alakszerűségekhez kötötték, és a melyek mig egyrészről azt eredményezték, hogy — eltekintve a m. kir. sóhivataloktól, — az ország 13.000 városa ós községe közül alig 400-ban volt engedélyes marhasó-árus, másrészről, úgy látszik, a gazdaközönségre oly hatással voltak, hogy sokan inkább lemondtak a marhasó beszerzéséről, minthogy magukat készletük esetleges zaklató ellenőrzésének kitegyék. Egyaránt sújtotta ez úgy a kincstár, mint az állattenyésztés érdekeit, mihez képest a marhasó fogyasztásának az okszerű állattenyésztésre kiható köztudomásúlag nagy horderejére való tekintettel mindinkább beállt annak a szükségessége, hogy a fogyasztás fejlődésének akadályául szolgáló törvényes intézkedések módosításával, a marhasó forgalmának nagyobb lendületet adjunk, ' Eme követelményeknek megfel előleg a törvényjavaslat 1. §-a a marhasó alapárát az eddigi 10 koronával szemben hat koronában állapitja meg és igy a mérséklés a jelenlegi árnak 2 /s-ét teszi ki. A további mérsékelhetésnek határt 7 *
