Főrendiházi irományok, 1901. XIII. kötet • 370-423. sz.
Irományszámok - 1901-387
387. szám. 55 A lakáspénznek már némileg a helyi viszonyokhoz kell alkalmazkodnia. Itt tehát már osztályozásra van szükség. De ez az osztályozás olyan általánosságban mozog, hogy az egyöntetűséget alig zavarja meg. A többi illetményeknél; melyek helyes megállapítás mellett tulaj donképen csak a tényleges kiadások egyenértékét képezik, az egységes szabályozás lehetetlen. Ezen illetmények (uti-, irodai-, ruhaátalány stb.) kellő megállapítása csak a különböző helyi viszonyok (az igazgatott terület nagysága, à lakosság száma, a távolság, a közlekedési viszonyok, a községek száma, a drágasági viszonyok stb.) figyelembevételével történhetik. E törvényjavaslat tehát csak a fizetéseket és lakáspénzeket vonta az egységes szabályozás körébe, ellenben érintetlenül hagyja a többi illetményeket, melyek oly szorosan függnek össze a helyi viszonyokkal, hogy czélszerűen csak a vármegyék, mint helyi hatóságok által szabályozhatók. 13. §. E szakasz a törvényjavaslatban tervezett rendelkezéseknek — 1904. évi január hó 1-től számitott joghatálylyal — visszaható erőt kíván tulajdouitani. A 13. §-ban tervezett rendelkezések egyébként lényegileg azonosak azokkal, melyek az állami alkalmazottak illetményeinek ,ujabb szabályozásánál irányadók, s annak a fictiónak törvénybe iktatását tartalmazzák, mintha a vármegyei alkalmazottak eddigi szolgálati ideje már a"törvény hatályának tartama alatt telt volna el. E szerint tehát pl. azt az alispánt, a ki folyó évi január hó 1-én már öt év óta alispán volt, a VI. fizetési osztály 2-ik fizetési fokozatába kell sorozni. A folyó évi január hó 1-től a törvény életbeléptéig^ járó illetménytöbblet a törvény életbelépése után egy összegben utalványoztatnék ki. • 14. és 15. §§. A törvényjavaslat utolsó két szakasza bővebb indokolást nem igényel A 14. §. a vármegyei alkalmazottak illetményeinek rendezése folytán előállott többszükséglet elszámolásának és az állami költségvetésbe való beállításának mikéntjét a szokásos módon állapitja meg; a 15. g. pedig az életbelépés és a végrehajtás iránt intézkedik. Az utolsó szakaszban kért felhatalmazással, hogy az állami alkalmazottak illetményeire vonatkozó rendelkezések a vármegyei alkalmazottakra is megfelelően kiterjesztessenek, az 1. §. indokolásánál már részletesen foglalkoztam. Az utolsó szakaszban tervezett azzal az intézkedéssel pedig, hogy »e törvény a kihirdetés napján lép életbe«, a benne foglalt rendelkezések fontosságát és sürgősségét kivántam jelezni. # * Ezeknek előterjesztése után kérem a tisztelt képviselőházat, hogy a »vármegyei alkalmazottak (tiszti-, segéd-, kezelő- és szolgaszemélyzet) illetményeinek szabályozásáról4 szóló törvényjavaslatot, mely a vármegyei alkalmazottak anyagi helyzetét egységes alapon kivánja javitani, elfogadni méltóztassék. Budapesten, 1904. évi márczius hó 2-án. Gr. Tisza István s.u., a belügy Ministerium vezetésével megbízott m. Jcir. ministerélnöh,
