Főrendiházi irományok, 1901. XIII. kötet • 370-423. sz.

Irományszámok - 1901-387

387. szám. 45 széki ülnöki és három évig főszolgabírói minőségben szolgált, az illetőt a VIII. fizetési osztály 2-ik fizetési fokozatába kell majd beosztani. Az illetményeknek a törvényjavaslatban tervezett megállapítása lényegileg megfelel azoknak a kívánságoknak, melyek erre vonatkozólag az összes vármegyei tisztviselők küldöttjeinek közreműködésével készült congressusi munkálatban kifejezésre jutottak. Az illetmény összegek tekintetében a törvényjavaslat és a congressus tervezete között az eltérés főleg az, hogy a vármegyei tisztviselők képviselete egyes fizetési osztályokon belül négy, sőt hat fizetési fokozatot vett számításba. E kívánság teljesítésének kettős akadálya volt Ugyanis a törvényjavaslatnak az egyöntetű íizetésrendezésben is megnyilvánuló czélja, az elvi és méltányossági tekintetek egyaránt azt követelik, hogy a vármegyei ós az állami tisztviselők illetményei azonos alapelvek szerint és azonos határvonalak között legyenek megállapítva. Ehhez járul második elháríthatatlan akadályként a pénzügyi szempont, mert a fizetési fokozatok számának növelése olyan többkiadással járna, melyet az állam pénzügyi helyzete nem enged meg. E törvényjavaslat ugyanis a vármegyei alkalmazottak illetményjavitása tekintetében elmegy addig a véghatárig a meddig az állam pénzügyi egyensúlyának, fentartása és az adófizetők érdekeinek kötelességszerű figyelembevétele mellett elmenni ez idő szerint lehetséges. Arról, hogy a vármegyei tisztviselők e törvényjavaslat törvényerőre emelkedése esetén milyen illetményja vitásban fognak részesülni, kellően tájékoztató képet nyújtanak a mellékelt kimutatások és összehasonlítások. Az 1. §-szal kapcsolatban megemlítem még, hogy a közigazgatási gyakornokokat azért kellett a fizetési osztályokba sorozott vármegyei tisztviselők köréből kifejezetten kivenni, mert a gyakornokok ezen törvényjavaslat 7. §-a szerint szintén vármegyei tisztviselők lennének, azonban javadalomként — úgy, mint a végrehajtó és birói hatalom összes ágazataiban — csak segély díj ban részesülnének. Végül megemlítem, hogy a dijnoki állásokat à fizetési osztályokba nem soroztam be, mert a díjnokok —- a szónak helyes és az állami hivataloknál is elfogadott értelmében — tulajdonképen csak ideiglenesen alkalmazott s igy bármikor elbocsátható napidíja3ok. Mivel azonban a vármegyékben nemcsak ideiglenes napidíjasok, hanem állandóan rendszeresített dijnoki állásokra alkalmazott egyének is vannak, megengedhetőnek tartanám, hogy a vármegyék az első beosztás alkalmával egyes dijnoki állásokat — a jelenlegi magasabb illetményekre, az illető díjnokok hosszabb szolgálati idejére, minő sült ségére ós érdemességére való tekintettel — belügy minis téri jóváhagyás mellett írnoki állásra emeljenek fel s a XI. fizetési osztályba sorozzanak be, 2. §. Az 1886 : XXI. t.-cz. az aljegyzői állások között megkülönböztetést nem tett. Tekintettel azonban arra a fontos feladatkörre, melyet az aljegyzők, mint alispáni előadók — több-kevesebb jártassággal, kisebb vagy nagyobb Hatáskörrel — betöltenek, a gyakorlati élet az egyes aljegyzői állásokat nemcsak az illetményekben, hanem az elnevezésben is (!., II., IÍL, IV., V. stb. aljegyzők) megkülönböztette egymástól s az egyes aljegyzők között bizonyos rangbéli sorrendet állapított meg. E törvényjavaslat egyfelől a tényleges helyzettel, másfelől a gyakorlati élet követelményeivel számol akkor, a mikor az aljegyzőket nem egy, hanem