Főrendiházi irományok, 1901. XIII. kötet • 370-423. sz.

Irományszámok - 1901-387

387. szám 35 sikerülhetett, mert a törvényhozás az illetményeket nem egységes alapon és nem általánosan kötelező hatálylyal rendezte. Az összes vármegyék ugyanis ügyforgalmuk, területük, népességük és egyéb helyi viszonyaik figyelembevételével négy osztályba soroztattak, s a törvényjavaslat indokolásához u. n. mintaköltségvejbések csatoltattak, hogy ezek a vármegyéknek háztartásuk berendezésénél tájékozásul szolgáljanak. Az egyes vármegyék azonban ezeket a tájékoztató költségvetéseket alig vették figyelembe, hanem a nekik jutott csekély többletet egyszerűen az akkori illetmények felemelésére forditották, úgy, hogy — az összes vármegyei alkalmazottak javadalmazását tekintve — a régi aránytalanságok továbbra is fenmaradtak. Az 1883-tól 1893-ig terjedő tiz éves időszak a vármegyei alkalmazottak javadalmazása terén számba vehető változást nem mutat. A közigazgatási jogszabályok számának növekedése folytán teendőik megszaporodtak, s az életviszonyok átalakulása folytán anyagi helyzetük rosszabbodott. A vármegyei alkalmazottak nyomasztó helyzetét az 1893 : IV. t.-ez. alapjául szolgált törvényjavaslat tárgyalásakor a törvényhozás is méltányolta. Belátta a törvényhozás, hogy a vármegyei tisztviselők javadalmazása nem áll arányban az élet és a szolgálat követelményeivel, s a többi alkalmazottak illetményeivel; belátta továbbá, hogy sem az igazsággal, sem a méltányossággal, sem az állam jól felfogott érdekeivel nem egyeztethető össze, hogy megfeledkezzék azok sorsáról, kiknek fontos szolgálatait az állam állandóan igénybe veszi ; elismerte végül a törvényhozás, hogy erkölcsi tekintetben sem közömbös, ha akkor, a mikor az állami alkalmazottak sorsáról gondoskodik, egyidejűleg a vármegyei alkalmazottak anyagi helyzetének ja vitása iránt is intézkedik, a kik az állami igazgatásnak szintén közegei. Ezért a törvényhozás a benyújtott törvényjavaslatot, mely eredetileg csak az állami alkalmazottak illetményeinek szabályozására vonatkozott, ra megyei törvényhatóságok tiszti-, segéd-, kezelő- és szolgaszemélyzete járandóságainak javításáról« szóló új fejezettel kiegószitette. A törvényhozás az 1893 : IV. t.-czikkben a vármegyék évi állami javadalmazását az 1883: XV. t.-czikkel megállapított 4,515.000 frtról 4,947.500 írtra, vagyis 432.500 -írttal emelte fel; utasitván a vármegyéket, hogy alkalmazottaik illetményeit 1893. évi január hó 1-től számitott hatálylyal a felemelt javadalmazás keretén belül újból állapítsák meg, ug}^, hogy a felemelt javadalom első sorban az 500 frtnál kisebb javadalmazású és azon tiszti állások járandóságainak emelésére szolgáljon, melyeknél annak szükségességét az eddigi tapasztalás kimutatta. Az 1893 : IV. t.-czikkben a vármegyék részére engedélyezett mérsékelt javadalomemelés ép oly kevpssé segitett a vármegyei alkalmazottak helyzetén, mint az 1883 : XV. t.-cz. rendelkezései alapján részükre juttatott csekély javadalom-többlet. A tárgyalások folyamán maga az országgyűlés is elismerte, hogy az a csekély javadalom-emelés, mely a szükség érzetének hatása alatt az 1893 : IV. t.-cikkben kifejezésre jutott, csak ideiglenesnek tekinthető. Ezért a kormányok a vármegyei tisztviselők nyomasztó anyagi helyzetén évről-évre az állami költségvetésekben, a vármegyék állami javadalmazásának a pénzügyi helyzethez mért fokozatos felemelése által igyekeztek segiteni. Az 1. és 2. melléklet feltünteti a vármegyék részére kiutalt állami javadalmazás emelkedését az 1894—1902. években. Az ott kimutatott Számod