Főrendiházi irományok, 1901. XIII. kötet • 370-423. sz.

Irományszámok - 1901-406

282 406. szám. A rumán kir. kormány a szóbeli tárgyalásokat szintén czélhoz vezetőbbnek találván, a múlt év nyarán megbizottakat küldött Budapestre, a kik a magyar megbizottakkal az egyezmény szövegét megállapították. A megbízottak előzetes megállapodásait s az egyezmény szövegét mind a két kormány elfogadhatónak találta és így az egyezménynek a törvényhozás jóváhagyásának fentartásával leendő aláirására a tárgyalásban részt vett megbizottak királyi felhatalmazást nyertek. Az egyezmény aláirása folyó évi január hó 31-én Budapesten történt. Az egyezmény I. czikkéhez. Az 1. czikk az egyezmény joghatályát a tulaj donkép eni Duna medrén kivül az ezzel összefüggő és ennek természetes kiegészítő részét képező mellékágakra is kiterjeszti. Felette szükségessé teszi ezt az a körülmény, hogy biológiai okok miatt ezek a mellékágak, különösen azok, a melyek áradások alkalmával jutnak a föfolyóval állandó kapcsolatba, a haltenyészetre nagyobb jelentőségűek, mint maga a főmeder, ennélfogva a halak a mellékágakban is csak úgy védelmezendők, mint magában a főmederben. Az egyezmény II. czikkéhez. A II. czikk megfelel a halászatról szóló 1888 : XIX. törvényczikk 23. §-a b) p mtjában foglalt tilalomnak s csak annyiban tér el attól, hogy a hálószem-méretekre vonatkozó minimális hosszakat nem csupán a fonalból készült hálókra és vesszőből csinált eszközökre terjeszti ki, hanem minden egyéb más anyagból előállított szerszámok üregeire is, A dunai hering halászatánál a szembőség azért határoztatott meg kisebb méretben, mert a hering, mint vándorló hal, csak időszakonkint jön fel a Dunába, hozzánk azonban nem kerül és így a rumán részről javasolt szembőség ellen kifogást tenni nem lehet. Az egyezmény III. czikkéhez. A III. czikk úgy a magyar, mint a rumán halászati törvények teljesen hasonló tilalmát foglalja magában. Az egyezmény IV. czikkéhez. A IV. czikk első bekezdése megegyezik a magyar halászati törvény, 23. §-a c) pontjában foglalt tilalommal. A harmadik bekezdés intézkedésének czélja az, hogy ezzel az úgynevezett útvesztők alkalmazása lehetlenné tétessék, a mi nem ugyan a Dunamederben, hanem inkább ennek mellékágaiban s különösen az árvíz levonulásának idején szokott megtörténni. Az egyezmény V. czikkéhez. Az V. czikk eltérőleg a halászati törvényektől, nem individuális, hanem absolut tilalmat állapit meg. — A védelem kétségen kivül leghatásosabb az ivás idején, a mely időszak az időjárás szeszélyeihez képest ingadozik ugyan, de a tapasztalat szerint beleesik az április 10-től június 10-ig terjedő időszakba. Kétségtelen, hogy a különböző vizekben élő, tehát a szaporodás és az életmód tekintetében egymástól igen sokszor lényegesen elütő tulajdonságokat mutató halakra nézve lehetetlen oly általános tilalmat megállapítani, a mely minden jogos igényt kielégíthetne; ámde akkor, midőn egy és ugyanazon alapvelő viszonyok között mozgó vízterületről van szó, csakis az absolut tilalom megszabásával lehet czélt érni. A halászatról szóló 1888. évi XIX. törvényczikk 18. §-a a tok cs süllöfélékre április 1 .tői június hó 15-ig, a rákra nézve pedig ugyanazon törvény 21. §-a április 1-től május 15-ig tartó tilalmi időszakot állapit meg. Az egyezmény az ivás idejét, a mely alatt ezen halfajokat fogni nem szabad : Magyarországra nézve április 10-tőI június hó 10 ig, Rumániára nézve április 14-től