Főrendiházi irományok, 1901. XIII. kötet • 370-423. sz.
Irományszámok - 1901-391
216 391. szám. De magához az értékesítő szövetkezethez is nagyobb befektetések szükségesek. Ezeknek a lehetővé tételére szolgálna az országos közgazdasági alap gyarapítására kért Összegnek egy része. m) Erdő vásárlási alap gyarapítására 5,000.000 K irányoztatik elő. Az erdővásárlási alap bevételi forrását az 1884. évi XXVI. t.-ez. szerint az úrbéri -rendezés következtében, avagy telepítési czélból törvényhozási engedély alapján eladott erdők fa-állományáért befolyó pénz képezi. Ilynemű eladások azon» ban az úrbéri rendezések befejeztével és a mezőgazdasági mívelésre alkalmas erdők területének telepítési czélokra történt nagymérvű igénybevételével mindinkább csökkennek, sőt belátható időn belül meg is szűnnek, a mivel kapcsolatban az erdővásárlási alap bevételeinek nagymérvű csökkenése s teljes megszűnése is karöltve jár. Az alap jövedelmeinek említett csökkenése, valamint az a körülmény, hogy az alap tiszta vagyonának 3,912.186 K 84 f-nek legnagyobb része és pedig 2,455-200 K helyi érdekű vasutak törzsrészvényeiben van lekötve, kétségtelenné teszi, hogy az alap nemcsak hogy további vasúti hozzájárulásokat nem fedezhet, de tulajdonképeni rendeltetésének sem képes megfelelni. Hogy az államnak az eladás alá kerülő magánerdők megvásárlására irányuló s közgazdasági szempontokból fontos tevékenységében, hosszabb időre szünetelés ne álljon be, a t. törvényhozás hozzájárulásával 1902. évben az iránt történt intézkedés, hogy a mezőgazdasági mívelésre alkalmas területen az Alföldön fekvő erdők kiirtatván s területük örök áron eladatván, az ekként befolyó vételár a hegyvidékeken fekvő magánerdőterületek megszerzésére fordittassék. Ekként szereztetett meg a csorbatói birtok s úgy 1902., mint 1903. évben az állami költségvetésbe ugyancsak ezen módozat mellett lett évenként 1,000.000 K, illetőleg 600.000 K magánerdők vásárlására előirányozva. Ez a fedezeti mód azonban a jövőre nézve nem tartható fenn, mivel a mezőgazdasági mívelésre még alkalmas területek kiterjedése az időközi eladások folytán nagyon megesökkent s a mi még rendelkezésre áll, arra a telepitési actio érdekében, illetőleg birtokpolitikai szempontokból feltétlenül szükség van. Azon közérdekű szükség pedig, hogy az állam magántulajdont képező erdőket vásároljon, a mai viszonyok között annál fokozottabb mérvben lép előtérbe, mert egyrészt igen sok esetben az erdők fentartását, létesítését és okszerű kezelését más, mint az állam nem is valósithatja meg és a vele járó anyagi áldozatokat sem válalhatja el, de másrészt a székelyföldi földmívelő nép felsegélyezésére megindított állami tevékenységgel kapcsolatban s sikerének biztosítása végett az ott eladásra kerülő magánerdök és havasi legelők az államkincstár által annál is inkább megszerzendők, mivel ellenkező esetben ezen területek előreláthatólag oly kezekbe kerülnének, a melyek a megindított s kedvező sikert igérő állami tevékenységet is megbéníthatnák. Ily birtokvásárlások ép ezért nemcsak az állami erdővagyonnak újabb gyarapítása és a birtokállomány kibővítése és alkalmas kikerekitése szempontjából válnak szükségessé, hanem sok más közérdekből, igy az erdők fentartása és e czélból kopár területeknek az állam részéről való megszerzése és beerdősitése, a különböző hegyvidékeken élő népeknek erdősítés, fatermelés és szállítás által erdei munkával való ellátása, valamint az állami befolyásnak a birtokszerzés által való biztosítása szempontjából is elkerülhetlenül szükségesek.
