Főrendiházi irományok, 1901. XIII. kötet • 370-423. sz.
Irományszámok - 1901-391
196 391. szám, i) Szarvasmarha-tenyésztési alap gyarapítására 3,500.000 K irányoztátik elő. Néhány évvel ezelőtt még alig sikerült volna a gyakorló gazdák sorában azon feltevésnek hivőket toborzani, hogy Magyarország mezőgazdasági jövőjének alapját nem a szemtermelésben, hanem az állattenyésztés felvirágoztatásában kell keresnünk. Azóta lényegesen változott a helyzet. A kik a nagyobb házi állatok tenyésztését gazdaságuk üzemében inkább szükséges rossznak, mintsem hasznot hajtónak vélték, a kik a baromfitenyésztést, a tojástermelést és a tejgazdaságot is a mezőgazdaság jövedelmezősége szempontjából figyelemre méltónak nem találták, a viszonyok és körülmények kényszerítő hatása alatt ezen nézetüket megváltoztatták, úgyannyira, hogy ma, beleértve kisgazdaközönségünket is, talán kivétel nélkül mindegyik magyar gazda át van hatva az állattenyésztés fontosságától és sokan ezen üzem-ágat ismerik el mezőgazdaságunk gerinczének, mely már most is, de még inkább a jövőben vezérszerepre van hivatva annál is inkább, mert csak a marhaállomány szaporitása teszi lehetővé mezőgazdaságunknak belterjessé tevését s a nem kevés helyen kizsarolt földeknek termő erőbe visszahozását. És joggal.. Hiszen párhuzamban ezen utóbb emlitett állattenyésztési ágnak a hús, tej, erő és trágyatermelésben, az ország szarvasmarha-állományának minőségbeli javulásával elért tőkegyarapitásban, valamint külkereskedelmi forgalmának rohamos fokozásában található sikereivel a helyi forgalomban is észlelhető az állatok és állati termékek rendkivüli jelentősége. Ha pedig a kedvezően alakult és fejlődött külkereskedelmi forgalmunkat az utóbb lefolyt tizenkét évi időközt illetőleg behatóbban tanulmányozzuk, nemcsak általában, hanem a juhtenyésztéstől és a sertésállományban a sertésvész okozta csökkenéstől eltekintve, az állattenyésztés többi ágazatában, ezekhez sorolva a tejgazdaságot s a tojás és toll értékesítését is, minden irányban évről-évre kedvezőbb eredményre találunk. Ugyanezen vizsgálódásunk nyomán meggyőződhetünk arról is, hogy mig az 1892. évben 146.664 darab különböző minőségű szarvasmarha kivitele révén több mint 61 millió K folyt be az országba; ebbeli kivitelünk tizenkét év leforgása után, 1903-ban 389.381 darab után több mint 146 millió koronára emelkedett Itt a közbeeső években soha visszaesés nem mutatkozott, hanem mindig, bár mérsékelt, de biztos emelkedés állapitható meg, mely körülmény joggal enged arra következtetni, hogy a mennyiben gondoskodás történik a megfelelő versenyképességről, mely a szarvasmarhaanyag minőségének előkelőségében és kifogástalanságában kell, hogy nyilvánuljon, ezen jövedelmi forrásnak a jövőben, is évről-évre való gyarapodására biztosan számithatunk. Szolgáljon egyébként az előadottak igazolására a szarvasmarha-kivitelünknek fejlődését feltüntető alábbi táblázat:
