Főrendiházi irományok, 1901. XII. kötet • 245-369. sz.

Irományszámok - 1901-317

317. szám. 113 elhatározásának eléje ne vágjon, sem az illetményjavitásba részesülő kategó riák száma, sem a választandó rendszer alapelvei, sem pedig a végleges illetni ónyj a vitás pénzügyi keretei tekintetében. Az utóbbi tekintetben ugyanis, a mint azt alább számokkal lesz szerencsém megvilágítani, a kormány, a mig egyrészt a méltányos és átmeneti rendezés mellett egyáltalán figyelembe vehető igényekkel számít, addig másrészt a törvényjavaslat rendelkezései alá eső állami alkalmazottak iltetményeinek megjavítására azt az évi Összeget kívánja fordíttatni, a mely, bármikép döntsön is a végleges rendezés kérdésében a törvényhozás, erre a czélra minden valószínűség szerint fordítandó lesz. Az előadott okok szólnak a mellett is, hogy a koimány a javaslat szerkesztésénél a törvényhozás további intézkedését kifejezetten föntartotta és a felhatalmazás alakját választotta. A törvényhozás a maga intézkedésében csak az átmeneti illetményjavitásban részesülő kategóriáknak, a pótlékokra való igény kezdő időpontjának és a pótlékok czéljaira felhasználható maximális évi összegnek megállapítására és azokra a határozatokra szorítkoznék, a melyek minden oly törvényben megvannak, a mely állami kiadásokat állapit meg. Ezenkívül felhatalmazást kór a kormány arra, hogy a fizetésemelkedésnek az 1893. évi IV. törvényczikkben megállapított azt a módját, a melyet fokozatos előléptetésnek nevezünk, átmenetileg felfüggeszthesse, a minek indokait az alábbiakban lesz szerencsém kifejteni ; továbbá felhatalmazást kér arra a kormány, hogy egyes illetményeket, a melyek eddig nem elvi alapon, hanem esetről-esetre administrativ intézkedésekkel engedélyeztettek és a melyek nem egyszer az egyenlő elbánás elvébe ütköztek, megszüntethessen. A midőn a kormány az emiitett fölhatalmazást kéri, kötelességének tartja már előzetesen is részletesen ismertetni azokat az elveket, a melyek szerint a felhatalmazás elnyerése esetén eljárni kivan, kötelességének tartja másrészt azt is, hogy javasolja, hogy a kormány részére a jelentéstétel kötelezettsége tartassák fenn. A pótlékokban minden állami alkalmazott részesülne, a kire a pénzügyi bizottság által letárgyalt törvényjavaslat kiterjed, egyedüli kivételével a fizetési osztályokba nem tartozó tudományegyetemi és műegyetemi nyilvános rendes és rendkívüli tanároknak, a kiknél az illetményszabályozás a fizetésrendezési javaslat szerint sem jelentette az illetmények jelentősebb megjavítását ós a kiknél ez a megjavítás és rendezés oly sürgős szükséget nem képez, hogy ne lehetne vele várni addig, a mig az egész kérdóscomplexus iránt a törvényhozás végleg határoz. A pótlékok fizetés természetével bírnának, vagyis a nyugdíjak, a temetkezési járulék, a nevelési járulékok mértékére is befolyással bírnának. Az altisztek és hivatalszolgák ezenfelül lakpénzpótlékban is részesülnének. Áttérve a tervezett intézkedések részleteire, előre kell bocsátanom, hogy azt a legegyszerűbbnek látszó módot, hogy az állami alkalmazottak mai fizetésök bizonyos százalékával fölérő pótlékban részesüljenek, nem véljük alkalmazhatónak, részint azért, mert mérsékelt százalékos kulcs általános alkalmazása mellett is az összes szükséglet a rendelkezésre álló eszközöket meghaladná, részint pedig azért, mert ily rendszer mellett az eddigi szolgálati idő figyelembe nem vehető és a ma már meglevő aránytalanságok az egy és ugyanabban a fizetési osztályban, de különböző ágazatokban szolgálók között még fokoztatnának. A mi a fizetési osztályba tartozó állami tisztviselők számára engedélyezendő pótlókok mórtékét illeti, a pótlék a III. fizetési osztályban alkalmazott, állami tisztviselők számára 1000, a IV-ben alkalmazottak számára 2000 koroFőrendi iromány. XII. 1901—1906. 15