Főrendiházi irományok, 1901. IX. kötet • 244f4. sz.

Irományszámok - 1901-244f4

XX A kivitel évről-évre nagy ingadozásokat mutat, erős emelkedéseket nagy csökkenések követnek nyomon és megfordítva. Az összes kivitel alakulását nálunk első sorban a gabonaés lisztkivitel, továbbá a vágó- és igás állatok kivitelének alakulása dönti el, minthogy pedig ez az évenkinti terméseredményekhez, illetőleg árváltozásokhoz képest nagyon ingadozik, természetes, hogy ez az ingadozás összes kivitelünk alakulásában is kifejezésre jut. A kivitel értéke különben a tizenegy év közül 1895-ben volt legkisebb s 1900-ban legnagyobb. Az 1895. évi nagy csökkenés annak következménye, hogy áJlatkivitelünk az azon év tavaszán fellépett sertésvész miatt rendkivül lehanyatlott s egyes gabonaneműek kivitele is kedvezőtlenül alakult. Viszont az 1900. évnél mutatkozó rendkivül nagy föllendülést egyrészt a nagy állatkivitelnek, másrészt és még sokkal inkább a gabona- és lisztkivitel igen nagy növekedésének, valamint barnaszénkivitelünk szokatlanul kedvező alakulásának tulajdonithatjuk. Ezen növekedést azonban, melyet részben kivételes körülmények hoztak létre, már az 1901. évben csökkenés váltotta fel, bár az 1901. évi kivitel — leszámítva természetesen az 1900. évet — a táblázatban kimutatott többi évek eredményeit még igy is jelentékenyen túlhaladja. A kivitel nagy ingadozásai következtében természetes, hogy külkereskedelmi mérlegünk is évről-évre nagy változásokat tüntet fel, úgy, hogy a tizenegy év közül hat évben a mérleg kiviteli, öt évben pedig behozatali többlettel zárult. A behozatali többlet 1898-ban volt a legnagyobb, a kiviteli többlet pedig 1900-ban, mely évben az 217 millió koronányi óriási összeget ért el. Ennél a nagy kiviteli többletnél még a hozzá legközelebb álló 1901. évi eredmény is kerek száz millió koronával kisebb. A tizenegy éves időszak adatait egybefoglalva, a behozatali többletek összege 222,i, a kiviteli többleteké pedig 475*4 millió koronára rúg, vagyis 11 év alatt külföldre kivitt árúinkért 253 3 millió koronával kaptunk többet,, mint a mennyit a külföldnek az onnan behozott árúkért fizettünk. Ez a körülmény azt látszik tanúsítani, hogy külkereskedelmi mérlegünk hosszabb időszakon át mégis erősebben hajlik az aktivitás, mint a passzivitás felé. A forgalom alakulását a vámtarifa ötven főcsoportja szerint vizsgálva, a behozatalban a pamutárúkat magában foglaló XXII. főcsoportnál találunk legnagyobb összeget. Az ezen főcsoportnál szereplő behozatali érték a legtöbb évben meghaladja a 150 millió koronát, s csupán 1893-ban száll le 133 millió koronára, de viszont 1899-ben és 1901ben a 180 millió koronán is felül emelkedik. Általában behozatalunk értékének körülbelül hatodrésze évről-évre ezen főcsoportra esik. A másik fontos behozatali csoport a gyapjúárúkat tartalmazó XXIV. főcsoport, hol az érték hat évben meghaladja a 100 miliői koronát, a többiekben közel jár a száz millióhoz, s csupán az első három évben marad 90 millió koronán alul. A XXIII. főcsoport (len, kender

; juta s az ezekből készült árúk) értékösszege a legutóbbi 7 évben évi 33 —37 millió koronát, a korábbi években 40—50 millió koronát tett ; selyemárúkért (XXV. főcsoport) pedig évi 45—60 milliót fizettünk a külföldnek. A felsorolt főcsoportok forgalmához még a ruházatokat is (XXVI. főcsoport) hozzászámítva, a melyeknél a behozatal értéke évenkint 48 és 70 millió korona közt ingadozik, arra az eredményre jutunk, hogy a fonó-szövőipar termékeiért és a ruházatokért (XXII—XXVI. főcsoportok) évenkint mintegy 380—440 millió korona megy ki tőlünk a külföldre, vagyis behozatalunk értékének jóval több mint harmadrésze ezekre az árúcsoportokra esik. De a felsorolt főcsoportokon kivül még több más főcsoportnál is igen nagy összegekkel szerepel a behozatal. Ilyen mindjárt a VI. főcsoport (gabona, hü ve-