Főrendiházi irományok, 1901. V. kötet • 243-244. sz.

Irományszámok - 1901-243

m Tényleg ezzel a fentartással sem éltünk egész terjedelmében, mert a helyi érdekű vasutak engedélyezése, segélyezése és építésére venatkozó szabályozástól, tehát azoktól a viszonyoktól eltekintve, melyek körül az országgyűlés és a kormány az előtt is minden megkötöttség nélkül járhatott el, egyebekben s nevezetesen a forgalmi alapelvek és az üzletszabályzati határozmányok tekintetében egyetértőleg jártunk el a szomszéd állam kormányával, mert elismertük szükségét annak, hogy e tekintetben az általánosan helyeseknek ismert szabályokat és elveket alkalmazzuk. Egyáltalán mindig sikerült a vasúti ügyek terén az 1867-ben felállított alapokon a gyakorlati kormányzatnak mindenkor megtalálni azokat a módokat ós eszközöket, a melyekkel a napirendre kerülő kérdések mindkét szerződő fél jogos igényeinek megfelelően elintózhetők voltak. S ha mégis ezúttal a VIII. czikk szövegének módositásával lépünk fel, történik ez a végből, hogy a VIII. czikk tartalma minden általánosságtól menten tüzetesebben meghatároztassék és abból minden oly megállapodás kihagyassék, a mely immár a felismert szükségletnek és a hosszú időn át kifejlett gyakorlatnak többé meg nem felelne. Alapeszméje az új szövegnek az, hogy a vasútépítés ós igazgatás körüli egyöntetűség követelményei tisztán arra az érdekkörre szoríttassanak, a mely a hadászati követelményekben és a kölcsönös forgalmi érintkezés szükségességében nyilvánul. Minthogy pedig e követelmények alig fordulhatnak elő máshol, mint a fővasutaknál, melyek forgalmunkat Ausztriával ós a többi külfölddel lebonyolítják, — az új szövegben az 1867-iki általánosabb természetű és ennélfogva a szem előtt tartott czélzatnál tágabb értelmű meghatározás helyett az új szövegezésben egész határozottan és szabatosan megállapittatott, hogy a mennyiben azt katonai vagy általános közforgalmi érdekek kívánják, a fővasutak mindkét állam területén egyenlő elvek szerint építendők, tartandók üzemben vagy igazgatandók. E szerint tehát az egyöntetű eljárás követelménye oly czélra ós oly alapon mondatik ki, a mely alap egyfelől megfelel a közös védelem követelményeinek, másrészt az 1867. évi XII. törvényczikk 59. §-ában is jelzett kölcsönös forgalmi érde* kéknek. Ezen elv részletes kifejtése mellett a VIII. czikk 2-ik bekezdése tüzetesen meg is jelöli az üzletre vonatkozó azon fontos szabályokat, a melyek úgyszólván az egyöntetű forgalmi szolgálat lebonyolításának mellőzhetetlen alapelveit képezik, egyrészről a forgalom műszaki rendjét, másrészről pedig azon díjszabási és fuvarozási határozmányokat illetőleg, melyeknek egyöntetűsége a kereskedelmi forgalom akadálynélküli és gyors lebonyolítása, valamint a vasúti szolgálat ós kezelés lényeges megkönnyítése érdekében szükségesek. A midőn azonban az egyöntetű eljárás a jelenleg felismert szükségnek megfelelően továbbra is fentartatott, másrészről a magyar országgyűlés önálló elhatározása a rendeleti jogkörben végrehajtandó fenti összes intézkedésekkel szemben a legteljesebb mértékben megóvatott.